Pár éve itt élek ezen a tájon, ahol, ahogy az lenni szokott tájszólásban beszélnek az emberek. Az első szó, ami megütötte a fülemet az a csörmelék volt. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy mit jelent. Aztán egyszer a zsákba csömtek bele valamit. Majd a vadméhek ellen kapálózó emberre szóltak rá: ne csalapálj. Jók, nem? Ebből kiindulva gondoltam írok egy kis székelyes színezetű fogalmazást, ahol a cs. betűk kerülnek túlsúlyba akkor is, ha nem lenne muszáj.
Pár éve itt élek ezen a tájon, ahol, ahogy az lenni szokott tájszólásban beszélnek az emberek. Az első szó, ami megütötte a fülemet az a csörmelék volt. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy mit jelent. Aztán egyszer a zsákba csömtek bele valamit. Majd a vadméhek ellen kapálózó emberre szóltak rá: ne csalapálj. Jók, nem? Ebből kiindulva gondoltam írok egy kis székelyes színezetű fogalmazást, ahol a cs. betűk kerülnek túlsúlyba akkor is, ha nem lenne muszáj.
Csütörtök csendjébe egy csikkasztó reggelen becsurjantott a csoprongyos csömzsi csemetőpásztor: Csongor úr, összecsörtek több cső csörökbúzát valami csirkefogó csigánok a csujafáknál. Ez csörvénytelenség, hisz a sarjút is lecsaposták! A nyakamat a csutakra cseszem, ha ezek nem bújtatva vannak. Élvezik a csettenérést - dohogott. Na nembaj, gyüjjék bé kigyelmed, s igyék egy csupica csörkölypálinkát. A csépőzáras csermoszból cseppintettem nekije, hogy lecseszteljem, mennyire lácsó cseléd. Khhííí, ez erős - csöhögte a csírkert őrözője, a csorkomat igen csaparássza, majd csüsszentett hármat s hirtelen elcsántorgott mint egy csergemarha, miközben csapkodva szette a levegőt. Na ez jó csaktika volt, jól csippeltem, hamar elmene, s nem ibóktalankodik itt órákig - örvendezék magamban - csak a pofázmányát össze ne csörje a csöves úton, ha megfűdül csotyogás közben a csapramorgótól.
Ippeg egy cservezeten dolgoztam (a csáskarádióból halk muzsika szólt, csupa csláger, majd bemondták, hogy csigakalóriánként 50 lejjel drágul a távcső ára, s hogy csapitulált Foszni Műbarakk arabs csondukátor), amikor gyütt a levélhordó s lecsakolt egy csüldeményt. Csekerőpataki csatárbifsztek vót benne, früstökre, csateringolták egy csantinból. Csókolom, padbácsi, kőccsön teccik adni a betoncseverőt a csokalyi Csóka bácsinak? - érdeklődött az illető. Háejszen persze, csak egy csarmolás se legyen a csővázas csasztniján, mett arra a nagy csarvajorrára csoppintok a csapasztalatlan Csókának egy pihent csappal!
Ügyelgetünk, mondá a postásmester és a csarkójára csapva elcsávoza, mert mint mondá a szájával: visszafú a csugyborék az ánti gélesborkánba a troskolétáján, s az meg a hengerfödélcsömítés átszakadozásának a biztos jele, azonképpen hát gépkocsiszerelésnek néz elébe, mett Matador mesterúr is reaér. A csorziós rúgón is állíccsanak, ha má hejzapiszkálnak, csiabáltam utána, de ejsz tán azt mán nem hallá meg.
Kimentem a gangig, s hát látom, hogy a lódogtor úr ott csapálódzik a jobbik kezivel a zoldogfa árnyékában. Mi lelte jóember? Megrúgta csalán egy csajtékzó csébécés csitkó? Áh nem, csak nincsen rózsa csövis nélkül, s én pedig azt szedtem az árokmartján, vadrózsát a patikáriusnénak, de vaegy makucs csövis erőst béfészkelte magát a csörmem alá. Máskor szedje csövestől - az csömör gyönyör, csacsintottam hamiskásan a csalapom alól.
Na jöjjéksza bé, adok egy kis enyhítőt, ne mind csoporzékoljon itt a buruslányfák alatt, mett asziszik meggajdult. Láccik, hogy nem ma kezdte a szeszkózást, mett két nyelettel is ivutt a kerítésszaggatóból. Emmá döfi, csökéletes, elcsengődnék ezen egy hónapig es, jó a csápértéke - bőcsködte. Eképp okoskodott: Bészednék falás helyett két kortyintást, s avval meglennék egy ideig. Tőtettem egy harmadikat is, de attól a képes fele veres lett, s a fülei csalimpálni kezdtek hétfelé. Na eregeljen szépen Isten hírivel - indítottam útnak, s neki is lendült erősen, viszont a harmadik ház előtt a pádimentumot csak csapogatózva lelte meg. S há métt es iszik, aki nem bírja?
Felsirültem a csornáncba, béfaltam csízenhat csöltelékes csáposztát (téföllel csűzdeltem a csacskaringós levelét), csittyentettem a csömpe orrú kutyakölyöknek (az ebadta csaukázusi éppeg a csömlőt rácskálta a lábcsörlőn): gyere Csántor nezzünksza a bótba új csapétát a csisztaszobába meg a csoalettpapír is elfogyott. Nesze egy csöpörtyű, kabbé s mennyünk csacskó. Ne csolakodj mint a csomafaliak a forgóajtónál!
Útközben kivettük a cselekkönyvi kivonatot, magyarul cséfét, s elnosztalgiáztunk a szintén széköly csapussal, Csiborral: ej, milyen jó cselek vannak még mindig arrafelé...-22-28 fokok. Háejszen mondom is mindig ezeknek a zalfődieknek ha vacarékolnak: nincs es hideg, csak szar ember! Na ez a cselepátia, mondta Csibor, hisz én es ugyanezket mondogatom ezeknek a csenészvirág csuluvikoknak. Itt mán esszecseveredett a tél a nyárral. De tudja mi a legdurvább csömegsport? A véraláfutás! Na ezt csömören esszefoglalta, hallja-e? Én-e? Maga, há! Na figyeljenszagide! Ha megy a bótba hojzon mán nekem is vaegy új ablakcsörlőt a cserepjárómra. A régi olyan mán mint egy csubarózsa. Meg baj van a dudával is. A minap is hiába csülköltem, nem szólalt meg a hitvánnya! Majnem csömegkarambol lett belőle. Ez csűrhetetlen! Na majd csaparintok egyet-egyet, ha kivettem a csamatot a bankbó'. Nékem is kő csapcsolószekrényolaj, ha tanálok a csatalógusban, ami jól megcseni a fogaskerekeket, mett nem veszi bé a csettest. Értette-e? Én-e? Igen! Igen-e? Na jót akkor! Szívesen látom egy csupa borra, ha lejárt a szógálat. Köszönettel veszem! Álgya meg! Magát se haggya el!
