A tegnap Szentjobbon voltam vallás- és kátéórát tartani. Kérdem a nebulóktól, hogy a napkeleti bölcsek ugyanbiza mit vittek ajándékba a kis Jézusnak? Errefel egy árvaházban nevelkedő huncut és csintalan kislány kivágja: perselypénzt!
A tegnap Szentjobbon voltam vallás- és kátéórát tartani. Kérdem a nebulóktól, hogy a napkeleti bölcsek ugyanbiza mit vittek ajándékba a kis Jézusnak? Errefel egy árvaházban nevelkedő huncut és csintalan kislány kivágja: perselypénzt!
Ha jobban belegondolunk a 8 éves leányka logikusan formált véleményt: az arany érték, a pénz is az, s hát ugyan melyik pénz illetné meg jobban Őt, mint amit a perselybe dobálnak az Édentől keletre és nyugatra fekvő keresztyén testvérek?
Elmesélem a történetet itthon, mire valaki nagy gúnyosan kikacagja: háhá perselypénz! Kérdem tőle: te tudod, hogy mit kapott? Hát aranyat... és dunyhát. Na tessék: egy újabb gyöngyszem: a dunyhát tömik, igaz nem tömjénnel, de a szegény jászolban fekvő kisgyerek biztosan örült volna egy kis dunyhának. Mirhát meg azért kapott, mert marha már volt a jászol mellett.
"Szívünk vígsággal ma bétölt..." szól a régi ének. Egyik legátusunk mesélte, hogy gyerekkorában, amikor mentek kántálni, akkor azt még értette, hogy "szívünk vígság", de azt már nem tudta, hogy mi az a "galma", ami betölt.
