Lekció: Zsolt. 37, 22-40 "Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak. "
Alapige: 1Péter 5,7 " Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. "
Kedves Testvéreim! Manapság világszerte az emberek alapérzése az aggódás és az ebből fakadó félelem. Ez szorongatja egyes embereknek, közösségeknek, népeknek a szívét. Ez az aggódás elsősorban személyes vonatkozású. Legelőször a saját maga megmaradásáért aggódik mindenki, azután akiben van egy kis közösségi érzés, az tovább tekint önmagánál. Az ilyen ember gondol a szeretteire is, a népére is. Szülők emésztő gondja: mi lesz a gyermekeikből? Van aki itt megáll, de van, aki továbblép és unokáira, a távolabbi jövőre is gondol. Van, aki arra is gondol: mi lesz a gyülekezetének a sorsa? Miképpen marad meg az anyaszentegyház az egyre nagyobb mértékű elvilágiasodásban? Mi lesz az emberiséggel a nagyfokú környezetszennyeződés kiváltotta természeti csapások után?
Ez a sok gond, aggodalmaskodás, a belőle fakadó félelem, reménytelenség és kétségbeesés azért van és azért terjed mind tovább, mert az emberek elveszítették Istent. Manapság a legtöbb embernek nincs Istene - legfennebb tehetetlen bálványai vannak. Isten elveszítése már régen megkezdődött, gyökerei messze a hátunk mögött vannak. Az ókorban, amikor Isten Péter apostollal ezt a biztató felszólítást megíratta, vagy a középkorban is egészen természetes dolog volt az emberek nagy többsége számára, hogy van Isten, aki törődik a teremtett világgal. Van Isten, akiben lehet bízni, akitől segítséget, oltalmat lehet kérni és kapni mindenkor. Az újkor természettudományos felfedezései látszólag ellentmondtak az Istenbe vetett hitnek, a Szentírás kijelentéseinek. Sok emberben kezdett meggyengülni a hit, az Istenbe vetett bizalom. Minél inkább ingadozott és minél inkább elveszett a hit, annál inkább magára maradt az ember. Ez az elhagyatottság aggódást és félelmet keltett és kelt, s ez egyre fokozódik világszerte.
Elődeink megpróbálták azt, hogy a tudományos felfedezések és a bibliai hit között valamilyen megegyezést hozzanak létre, hogy a tudomány miatt egyre feleslegesebbnek tűnő Isten számára mégis biztosítsanak valami kis helyet, tennivalót. Kialakult egy olyan szemlélet, amelyet legélesebben és szebben Madách fogalmazott meg az Ember tragédiájában. Biztosan sokan olvastátok és ismeritek ezt a mondatát: "Készen van a nagy mű, igen. A gép forog, az Alkotó pihen. Évmilliókig eljár a tengelyén, míg egy kerékfogát újítni kell." Ez a szemlélet Istenből egy távolra száműzött felügyelőt csinált. Ennek képviselői úgy gondolták, hogy Isten a teremtett világmindenséget elindította a maga útján, s a benne levő energiák és természeti törvények biztosítják fennmaradását, előrehaladását. Isten legfennebb csak akkor avatkozik bele a világ életébe, amikor rendkívüli nagy szükség támad erre. Ez a szemlélet eltávolította Istent a világból. Csak a távolról és a kívülről való felügyeletet hagyta meg a számára. Később az ateizmus oktalan tagadása még ezt is próbálja elvitatni tőle.
Van egy másik egyeztető kísérlet is. Ennek képviselői azt mondták, hogy Isten valami hatalmas világlélek. Itt van a természet erői között, a világ dolgaiban. Láthatatlanul és személytelenül hat és munkálkodik. Ez a szemlélet feloldja Isten valóságos lényét a teremtett világ dolgaiban.
Ezek az okoskodó magyarázgatások nem jelentenek segítséget. A valóság az, hogy az embervilág egyre távolabb került általuk az egyetlen, valóságos Istentől. S mivel az ember soha nem élhet Isten nélkül - az Igazi elveszítése után bálványisteneket alkotott magának. Bálvány minden, amit az egy igaz Isten helyett tisztel valaki. Manapság nem a primitív népek durván faragott bálványszobrai vannak, van helyette más. Világszerte növekszik a kábítószerfogyasztók száma. Növekvő gond az alkoholizmus. Csábít a gazdagság, a pénz sokak istene és képesek kizsákmányolni a gyengébbeket, a gyermekeket is, és akár háborút, világválságot kirobbantani csak azért, hogy nekik több legyen.
Testvéreim vírus módon pusztítjuk a növény- és állatvilágot, kiszipolyozzuk a megélhetésünket biztosító Földet, és csak akkor állunk meg egy pillanatra, amikor egy járvány kényszerít minket nyugalomra, de közben sokan azt lesik, mikor indulhat újra az az (ön)pusztító élet ugyanúgy, ahogy eddig folytatták. A 40 napos "böjt" tisztított-e valamennyicskét gondolatainkon, elhatározásainkon, vagy megint minden akörül fog forogni, amin eddig?
Világmegváltónak kikiáltott eszmék és cselekvések előtti meghódolásra csábítgatnak mindenfelé, de a háttérben a pénzimádat áll. Ezek azonban mind csak tehetetlen bálványok. Ezek csak életet rombolnak, adni nem tudnak semmit sem. Ezért marad egyre inkább egyedül a XXI. sz. elején az ember. Mind többen vagyunk, növekszik az embermilliárdok száma. A növekvő tömegben az elhagyatottság, az elszigetelődés, a magáramaradottság rémítő gondjai emésztenek mindenkit. Mi lesz velünk, mit hoz a holnap, lesz-e megmaradás?
Az Istentől elszakadt világba is belecsendül a száműzhetetlen Isten kegyelmes szava és biztatása. Az amit most hallottunk: Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van reátok!
Hogy Istennek ez a biztatása tökéletesen igaz és biztos, azt mi az Úr Jézus Krisztustól tudjuk. Hogy Isten nemcsak teremtő, hogy nemcsak távolról figyeli a világ sorsát, hanem közel van hozzánk gondoskodó kegyelemmel - azt elsősorban Jézustól tudjuk. Ő hozta el számunkra azt a jó hírt, hogy a felfoghatatlanul nagy Isten nemcsak egy hatalmas Úr, hanem kegyelmes, szerető Atyánk is. Ő nemcsak megteremtette ezt a világot, hanem gondviselő hatalmával kezében tartja és úgy igazgatja, hogy semmi sem történik véletlenségből, hanem minden az ő atyai akarata szerint. Jézus azt is mondja az evangéliumban: Isten annyira számon tart téged és engem, hogy még egy hajszál sem eshet le a fejünkről az Ő tudta nélkül. Nehéz lenne megszámolni, hogy hány hajszál van a fejeden. Jézus ezzel a túlzásnak tűnő kijelentéssel is azt hirdeti, hogy Istennek nagy gondja van reád. Akarata, szerető kegyelme nélkül semmi sem történik az életedben. Ha visszanézel az eddig eltelt évekre, évtizedekre, akkor megláthatod, hogy mennyit segített rajtad gondoskodó keze. Örömben és bánatban, egészségben és betegségben, bőségben és szükségben, ő ott volt, nem hagyott el. Sokszor ott voltál, ahol a part szakad, sokszor úgy láthattad, hogy elnyel az örvény - s egyszerre, hirtelen, váratlan, csak úgy magától jött a megoldás és a segítség. Nyílt az út, oszoltak a gondok fellegei, reád sütött a kegyelem napja. Azért voltak és vannak ezek, mert van egy élő, hatalmas, gondviselő Isten, aki szeret téged. Keres téged, s azt akarja, hogy minden gondodat vesd őrá, mert neki gondja van reád.
Amit Igénk így mond: gondja van reátok, az szószerint azt jelenti: Isten a szívén visel, hordoz benneteket. A szívére vett, nemcsak gondol reánk, nemcsak hűvös tárgyilagossággal nézi dolgainkat és irgalmasan néha segít rajtunk. Isten a szívén hordoz, nem vagy neki idegen. Ott vagy Isten szívén és ez azt jelenti, hogy ő náladnál jobban tudja, hogy hol, mikor, mivel segítsen. Jobban ismeri helyzetedet, körülményeidet, és ezeknek megfelelően támogat. Neki gondja van, hogy kirendeljen mindent, amire lelkednek, testednek szüksége van. Gondoskodik rólad a földi léten át, hogy eljuthass az örökkévalóságra is.
Ilyen gondviselő jó Atyád van. Vedd ezt tudomásul, s hited, reménységed erejével ragaszkodj hozzá. Tedd azt, amit Igénk mond: vesd őrá minden gondodat. - Amikor az ember súlyos terhet cipel a vállán, akkor, akkor egy adott ponton túl már nem bírja azt és kénytelen ledobni magáról. Hasonlóképpen tehetsz nap, mint nap gondjaiddal. Rávetheted Istenre, a félelmeiddel, kétségeiddel, aggódásaiddal együtt. Rávetheted, mert hajlandó tőled átvállalni, helyetted hordozni, ezáltal rajtad segíteni. Lehetsz fiatal, tele életerővel, lehetsz megfáradt öreg, lehetsz jó egészségben, vagy hordozhatod egy halálos betegség fájdalmait. Mindez nem lényeges, inkább az, hogy van Istened, akire rábízhatod magadat.
Terheidet, gondjaidat úgy vetheted Istenre, hogy elmondod azokat neki. Mikor súlyos gondjaink vannak, s emésztő, nehéz kérdésekkel kell szembenéznünk, akkor mindig keresünk valakit, akinek elpanaszolhatjuk ezeket. Keresünk valakit, akitől jó tanácsot várhatunk. Hát ezt tegyed Istennel! Ezt a neki való elbeszélést nevezi a Szentírás imádságnak. Mond el őneki imában mindazt, ami gond, ami terhes és fájdalmas a szívedben. Ezt tedd meg napról-napra! Így vetheted őrá minden terhedet. De ne csak panaszkodjál neki. Az imádság ne csak valami varázseszköz legyen a számodra, amivel a magad elképzeléseinek és céljainak igájába akarod fogni Istent. Mert sok ember így tesz., Isten elé tárja, felsorolja kívánságait és várja azoknak jóváhagyását, teljesítését. - Az igazi imádkozás más. Erre is Jézus Krisztus példája tanít bennünket. Ő is kért: ha lehet szabaduljon meg a szenvedéstől. De hozzátette: ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te! Így vetheted helyesen Istenre minden gondodat, elmondhatod neki kéréseidet. De bízd rá magadat az ő bölcsességére, kegyelmére, hogy az ő akarata teljesedjék az életedben. Ez válik a javadra.
Miután elmondtad imádságodat várjad és hallgasd meg az ő válaszát is. Isten megíratta hozzánk szóló üzenetét. Vedd a kezedbe és olvasd minden napon. Ha nemcsak arra lesz időd, hogy a mindennapi földi kenyérrel táplálkozzál, hanem lelkedet is táplálod Isten Igéjével, akkor mind több bátorítást kapsz őtőle. Így vethetjük terheinket a gondviselő Istenre, aki szívén hordoz. Aki megszólít, bátorító üzenetet szól, erősíti hitedet és jó reménységet fakaszt. Aki megtapasztaltatja veled, hogy minden tőle jön és javadra szolgál.
Az Igének az a biztatása, hogy Istennek gondja van reánk , távolról sem jelenti azt, hogy ez a gondoskodás megóv minden bajtól, kellemetlenségtől, nyomorúságtól. Emlékezzünk most József történetére. Édesapja legkedvesebb fia volt, a testvérei meg eladták a rabszolgának. József az apai féltő szeretet féltő melegéből és a védett környezetből hirtelen a rabszolgasors embertelen mélységébe zuhant. Később ráadásul börtönbe is került, noha ártatlan volt. De Isten gondoskodása nem hagyta el őt. Mivel az Úr vele volt és szívén hordozta, később Egyiptom alkirálya lett, így lehetett később egy hatalmas éhínség idején egész családjának a megmentője. Vagy pl. Jóbnak is nagy szenvedéseket kellett átélnie. Szörnyű veszteség zúdult reá egyetlen napon. Jób hitét a súlyos próbatételek sem rendítették meg és ezek után megtapasztalta Isten gondoskodásának a helyreállító kegyelmét is. Ha gondjainkat Istenre vetjük és bízunk benne, akkor éppen a próbák között kapunk segítséget, és semmiféle nyomorúság nem tör össze, inkább még közelebb visz életünk Urához.
Az Isten gondviselésébe vetett hit nem tehet bennünket tétlen emberekké. Nem ülhetünk ölbetett kézzel és nem várhatjuk, hogy maguktól kialakuljanak dolgaink. Az Isten gondviselésébe vetett hit felelős emberekké tesz. Mert ennek a hitnek a szemével látjuk: Isten a maga gondoskodó munkáját általunk is végzi. Azt akarja, hogy munkatársai és eszközei legyünk. Felelősök vagyunk, hogy lássuk meg mindig: Isten általam, szolgálatom, munkám által, hol, mikor, kinek tud és akar segítséget nyújtani. Amit így megtehetsz, azt mindig tedd meg, hogy Isten gondoskodó szeretete általad is jusson el másokhoz.
Ennek a mai Igének az a nagy üzenete, hogy van egy Isten, aki törődik velünk, szívén hordoz bennünket. Ezt halálosan komolyan veheted és ezzel a hittel élhetsz. Így megszabadulsz minden fölösleges aggódástól. Ezek helyét elfoglalhatja szívedben az Istenbe vetett igaz hit és jóreménység, ami mindenkor bátorít és segít. Ez a hit vezet és juttat mind közelebb Atyánkhoz. Vezet egészen addig, amíg a földi vándorút végére jutunk, elérkezünk oda, ahol megszűnnek gondjaink., ahol nemcsak hiszünk, hanem szemtől szembe látjuk, azt az Istent, aki egészen a szívére ölel, hogy örökre ott maradjunk.
Ámen.
Énekeljük együtt:
