Jászvásáron Illyés Közalapítványi segítséggel a kétszobás tömbházlakást háromszobásra cseréltem el, hogy jobban elférjenek benne az egyre szaporodó magyar diákok és egyháztagok, nomeg az albérlők is. A költözésre tehertaxit béreltem és tucatnyi diák segített a negyedik emeletről lecipelni a bútorokat, meg a diákszövetségi könyvtárt és azt a sok kacatot, ami tíz alatt felgyűlt a Tatároson levő kis lakrészben.

Jászvásáron Illyés Közalapítványi segítséggel a kétszobás tömbházlakást háromszobásra cseréltem el, hogy jobban elférjenek benne az egyre szaporodó magyar diákok és egyháztagok, nomeg az albérlők is. A költözésre tehertaxit béreltem és tucatnyi diák segített a negyedik emeletről lecipelni a bútorokat, meg a diákszövetségi könyvtárt és azt a sok kacatot, ami tíz alatt felgyűlt a Tatároson levő kis lakrészben.

Miután bepakoltunk a tágas, földszinti és a diákbentlakásokhoz jóval közelebb eső blokkházikóba, nagylelkűen meghívtam mindenkit ebédelni. A Kopón levő menza olcsóbb lett volna, de az messze volt, így a Tudor negyedben tértünk be egy kis vendéglőbe, ahol a bejáratnál tábla hirdette, hogy a napi menü (csorbaleves, második és egy üdítő vagy sör) csupán 5 lejbe kerül. Nosza besirültünk, és a hirtelen előkerülő pincérnek mondám, hogy kérünk 12 menüt. Meg is jelent vagy tíz étlappal, kiosztotta majd eltűnt. Mivel nagyon éhesek voltunk, utánaeredtem és a pult mögött leltem rá. Mondék neki: uram, tizenkét menüt rendeltünk, mi lesz már? Erre kissé idegesen azt válaszolta: ember, összesen tíz darab étlapom van, mind kiosztottam, nincs ahonnan még kettőt adjak. Ekkor mosolyogva felvilágosítottam, hogy nem 12 étlap kell nekünk, hanem ugyanannyi aznapi menü és ha lehet gyorsan. Ekkor a homlokára csapott, jaaa, rendben, máris hozom.