Teológus korunkban sokan jártunk exmisszióba, ami azt jelenti, hogy kimentünk szolgálatokat végezni olyan kis gyülekezetekbe, ahol nem volt lelkipásztor. Egy ideig Magyarnemegyére jártunk ki hárman felváltva: Zsuzsa, Maci és én.
Teológus korunkban sokan jártunk exmisszióba, ami azt jelenti, hogy kimentünk szolgálatokat végezni olyan kis gyülekezetekbe, ahol nem volt lelkipásztor. Egy ideig Magyarnemegyére jártunk ki hárman felváltva: Zsuzsa, Maci és én.
Általában szombat estére megérkeztünk, volt egy vecsernye, majd másnap felváltva szolgáltunk, kereszteltünk, úrvacsorát osztottunk, mindig amit éppen kellett. Egy hideg, ködös őszvégi este Macival érkeztünk és az egyik "prezsmiter" meghívott vacsorázni. A mindig éhes diákgyomor örült az ilyen vecseráknak, és vidáman el is indultunk a bácsikával az úticél felé. Messze kell menni? Áh dehogy, közel lakom tíszteletesz urak - selypítette. Azzal caplattunk vagy félórát. Messze van még? Jaj, mindjárt ott vagyunk ni, be isz fordultunk az utszánkba - mondta az öreg és csakugyan az aszfaltról lekanyarodtunk valami szilvalekvár-sűrűségű sárba, ami a kis utcát keresztbe-kasul ellepte. Eregeltünk szép csendesen, sok szó nem esett, arra koncentráltunk, hogy a nagyobb pocsolyákat kikerüljük. Loccs, errefel bele is csattantam egy jó kis dagonyába, ugyanis már közvilágítás sem volt, s az éjjelátó szemüvegemet meg otthonhagytam. Ekkor már kezdtem ideges lenni, s ezt megérezhette a gazda is, hiszen elkezdett megnyugtatásképpen a menüről beszélni. Légátusz urak szeretik a disznyóhúszt? Jaj persze, hogy szeretjük - mondtuk és már el is képzeltünk valami jó kis sültet egy nagy tállal. Placcs - mondta a másik lábam és az is elmerült egy libaúsztatóban. "Hogy a kutyának a vöröstehén seggibe..." jutott eszembe az osztályfőnökünk kedvenc szitkozódása. A gazduram érezhette, hogy baj van, mert viccel próbálta elütni a feszültséget: "Szakhogy nekünk nem tellett disznóra az idén. Szak szündisznót vágtunk." A kitörő nevetés elmaradt, mi már azt sem bántuk volna, ha nutriából vagy tengerimalacból készült a vacsora, csak legyünk már ott. Megérkeztünk, megfagytunk, ettünk, hazabotorkáltunk s aludni tértünk a parókián.
Másnap kicsit elaludtunk. Felugrottunk, mosakodtunk, öltöztünk és vártuk a reggelit, de nem hozták. Hoppá, az utca felőli függönyt meg nem húztuk el, pedig ez volt a jele annak, hogy készen állunk a früstükre. Rohanás, elhúztuk. Azonnal jött a reggeli: hús, felvágott, köret, savanyúság és még piros tetejű torta is. Elröhögtük, hogy azelőtt este majdnem átmentünk Szucsáva megyébe egy kis gyenge vacsoráért, most meg egy függönyrántással kész lakomát varázsoltunk ide. Nade szólt az utolsó harang, fogmosás, beöltözés. Én prédikáltam, Maci aznap keresztelt. Amint befejeztem felpattant, hogy az úrasztalához menjen. Egy makacs szeg azonban kiállt a papiszék karfájából, s vagy tíz centit hasított a vendégpaláston. Sebaj, the show must go on. Elmond szépen mindent, s amikor jött a leöntés momentuma kedvesen megkérdezte anyukát, hogy mi a neve a gyereknek:...Mi? ...Tessék?...Nem értem! Pedig mind a háromszor ugyanazt a szép nevet mondta a boldog anyuka. Maci mély levegőt vett és Sándornak keresztelte a gyereket. Gondoltam azért, mert neki is az a keresztneve. De nem. Amikor megnéztük anyakönyvezésnél a gyerek születési bizonyítványát ez állt benne: Forrai Alexandru Macedon.
Egy hónappal később cigánypurdét kellett keresztelni. Szívesen átengedtem a nemes szolgálatot Macinak. Amikor bevonultak a komák meg a szülők, hoztak valamit egy nagy pokrócban. Jól be volt takarva semmi sem látszott ki. Öt perc után elkezd a csomag mocorogni. Tíz perc után olyan volt, mintha két kutya és négy macska lett volna összezárva egy zsákban. A szülők persze csítították, hogy üjjmászépenmertmegcsaplak, de nem sokat ért, pedig apuka vette át a "pólyát" s úgy szorította, hogy a szeme is kiguvadt. Mire a fogadalomtételre került a sor, a rúgkapáló csomagból egy négyévesforma purec kiesett, felpattant és uzsgyi ki a templomból. Volt ribbilió! Alig tudták elkapni a torony alatt. Gyere vissza te Stochelo! De szúr a pokróc - replikázott a purdé. Hát akkor ne tegyék a pokrócba, álljon meg itt szépen az úrasztalánál - mondta Maci. Állhat is???!!!- csodálkoztak az öreg tschávolók. Mi úgy tudtuk, hogy csak fekve s pólyást keresztelnek magik, ezé csavartuk be a kis vadrácot.
