A 2004-es esztendőben szokás szerint külön ünnepelt a városi RMDSZ és a Királyhágómelléki Kerület október 6-án. Ez azt jelentette, hogy futóbújócskát játszottunk, ami a kergetőzés és a bújócskázás bűbájos keveréke volt. A lényege a játéknak: a "rossz" RMDSZ-esekkel még egy levegőt se szívjon a "jó" kerület, és legyen külön ünneplés, mert úgy jó a magyarnak, ha széthúz.
A 2004-es esztendőben szokás szerint külön ünnepelt a városi RMDSZ és a Királyhágómelléki Kerület október 6-án. Ez azt jelentette, hogy futóbújócskát játszottunk, ami a kergetőzés és a bújócskázás bűbájos keveréke volt. A lényege a játéknak: a "rossz" RMDSZ-esekkel még egy levegőt se szívjon a "jó" kerület, és legyen külön ünneplés, mert úgy jó a magyarnak, ha széthúz.
Aznap már titokban letettük koszorúinkat a Partiumi Keresztény Egyetem és az Arany János kollégium nevében (olyankor, ha valami nép-nemzeti-egyházi ünnepen kellett reprezentálni akkor én voltam az első ember az egyetemen, egyébként meg a karbantartók és a portások szintjén kezelt a felső vezetés) a Rulikovszky Kázmér síremlékénél, a Bölcseszku szobornál (multikulturalitás rulez), és pontosan a Nagysándor József utcai emléktáblához siettünk fejet hajtani. A kis csapatnak Csűry István akkori főjegyző volt a vezetője és szólítgatni kezdte mindhárom ellenzéki szervezet és egyesület nevét és képviselőit, hogy elhelyezzék az emlékezés virágait. Az egyetem nevében Paizos Zsolt diákelnökkel koszorúztunk. Csűry halkan megkérdi: mi a diák neve? Forró Laci kérdi tőlem tovább, én válaszolok, de valami hiba törénhetett a sugdosódás közben, ugyanis Csűry így jelentett be: a PKE nevében Árus László egyetemi lelkész és Pacos Zsolt diákvezető koszorúz. Jött az AJKD, a kollégium diáktanácsa. Ismét nem koszorúzhattam én, ámbár igazgató voltam, így az elnök, Kedves Péter, és az alelnök, Póra Gabriella koszorúztak. Megint jött a súgdosódás meg az elkeresztelés: az AJKD nevében Kodres Péter és Spóra Gabriella koszorúz.
2003-ban Szabó Ödön volt a hoppmester és a Rulikovszky síremléknél miután mindenki elhelyezte a koszorúkat, imígyen szólott: most pedig ünnepeljük el a Szózatot. Simon Levente akkori diákelnökkel enyhe nevetőgörcsöt kaptunk, de türtőztettük magunkat ugyanis sok hasonló marhaságot hallhattunk a szenátusokon Kovács Béla rektortól, pl. "határozzuk meg két időpont szombatját."
