A tegnap délután egy tanácskozás volt a kultúrotthonban, a falunk jövőképéről beszélgettünk egy közösségi, gazdaság- és társadalomfejlesztési központ munkatársaival. Az ülés nyilvános volt, s többek között Csillag András hidegségi, csángó származású atyánkfia is eljött.
A tegnap délután egy tanácskozás volt a kultúrotthonban, a falunk jövőképéről beszélgettünk egy közösségi, gazdaság- és társadalomfejlesztési központ munkatársaival. Az ülés nyilvános volt, s többek között Csillag András hidegségi, csángó származású atyánkfia is eljött.
Azzal kezdtem, hogy bemutattam a két vendégünket, majd ők maguk is részletesen bemutatkoztak, s megkérték a jelenlevőket, hogy röviden mindenki mutatkozzon be. A kör gyorsan lefutott, Bandi volt az utolsó, s rögtön meg is kérdezte, hogy: magik meg kicsodák? Az előadó gyorsan elmondta ismét, majd rátért Túristvándi pozitív példájának a bemutatójára. Elmesélte, minekutána vázolta, hogy földrajzilag hol is fekszik a falucska, hogy a faluturizmust a működő vízimalom köré kezdték el építeni. Csillag úr erre megvetően hozzátette: dejszen Hidegségen három malom van! Ekkor jött a lakosság bemutatása, miszerint Istvándiban régi zsellérek leszármazottai élnek. Bandi felpattant: lesszíves megmagyarázni mi a zsellér! Az előadó angyali türelemmel, elemista szinten fejtette ki a választ. Szó esett arról, hogy Sira Magdi polgármesterasszony milyen mesteri módon oldotta meg a közösség gondjait. Valami eljuthatott a kissé megfáradt értelmű atyafi füléig, mert felugrott: -Csillag Bandi? (ezt hallotta Sira Magdi helyett) -Igen?-kérdezték tőle. -Az ki? -Hát maga! -De hisz én nem vagyok a polgármester - galagyolta. Ekkor már az előadó sem értette, hogy mi is a problémája, de folytatta az ismertetőt. Amikor szóba került, hogy Istvándiban a polgármesteri hivatal ingyen szolgáltatja a kábeltévét és az internetet a helybelieknek, Bandi bátyó imígyen kiváncsiskodott: s ez hol van? Túristvándiban. S az hol van? Erre mérhetetlen türelemmel elmondták neki újfent, hogy ott a hármashatár közelében. Túrterebes?- hisz ott jártam. Nem, nem, ez Istvándi.
A lényeg, hogy bő félórán át hallottuk a jobbnál jobb ötleteket és példákat, mire mintegy összegzésképp Csillag mester foghegyről odavetette: szen mi ezket tudjuk. No ha tudják, miért nem csinálják? Na erre már nem replikázott Bandi papó.
Ekkor jött a mi közösségünk helyzetének az elemzése. Pozitívumként jelölték meg a magyar határ közelségét, meg azt, hogy nemsokára remélhetőleg schengeni határ lesz itt csupán. Szó esett templomrenoválásról, fürdőfejlesztésről, közösségi ház működtetéséről. Elhangzott a kérdés: van-e más ötlet, javaslat, ellenvetés. Bandi volt az első: de hisz ott a határ!!! - mindezt olyan keserves hangsúllyal és világfájdalommal az arcán, mintha mi lettünk volna a szegény, éhező észak-koreai rizsválogató napszámosok, akik azon tanakodnak, hogy lehetnének gazdag dél-koreai autómérnökök, s ebbéli tervük kivitelezését csak az akadályozza meg, hogy ott a határ...
