Történt még a 90-es években, hogy egy magyarországi lelkipásztor kiment Ámerikába tanulni. Hirtelen megüresedett az egyik new-yorki magyar anyanyelvű református gyülekezet és meg is hívták szolgálni. Jó kis amerikás magyarok voltak a tagok, némelyek még 56 előtt kimenekültek oda.
Történt még a 90-es években, hogy egy magyarországi lelkipásztor kiment Ámerikába tanulni. Hirtelen megüresedett az egyik new-yorki magyar anyanyelvű református gyülekezet és meg is hívták szolgálni. Jó kis amerikás magyarok voltak a tagok, némelyek még 56 előtt kimenekültek oda.
Mint mindenütt az Újvilágban, ott is a templom egy kicsit mozi, egy kicsit vendéglő és egy kicsit színház is volt. Kellett tehát oda egy jó kis gondnok, aki vezesse az objektumot. Pályázatot írtak ki három feltétellel: 1. tudjon magyarul, 2. tudjon főzni, 2. nézzen jól ki.
Jelentkező volt szépszámmal, de amikor a presbitérium előtt megjelentek a jelöltek állásinterjúra, maximum két feltételt tudtak teljesíteni. A döntést tehát elnapolták, amíg kerül megfelelő fehércseléd. Egy jelölt már másnap jelentkezett az irataival az irodában. Csak a lelkész volt jelen, aki elégedettséggel nyugtázta, hogy az aspiráns mindhárom elvárásnak megfelel. Kedélyesen elbeszélgettek, majd a kicsi nő elment, minekutána jó adag biztatást kapott, hogy a következő interjún biztos nyerő lesz. A kolléga szerint a hölgy tökéletes volt a célra, de nem egyedül döntött, meg kellett várniuk a testületi elbírálást.
Másnap bejött a gondnok bácsi, aki nagyon amerikásan beszélt magyarul. Well, Seándorr, mi a szicsüésön a kongregésönben?- kérdezte, mire ezt a választ kapta: Kurátor úr, a tegnap jött egy kisasszony és jelentkezett az állásra. Oh yeah, the janitor job, wanderful tiszteletesch úr! And, milyen a lady?
Sándor elkezdte: Erdélyi gyökerekkel rendelkezik, de Szegeden nőtt fel, tehát perfekt beszél magyarul. Nemcsak magyarul, hanem angolul is, hiszen Pesten angol-német szakot végzett és nemrég érkezett ki Ámerikába, dolgozni, nyelvet gyakorolni. Fantasztik, nyugtázta az öreg. Főzni meg remekül tud, hiszen a nagymamája megtanította az erdélyi ízekre, Szegeden meg a magyar konyha rejtelmeit sajátította el. Grét, mondta a csíf elder.
És Sanyikám, hajolt bizalmasan közelebb: look-ra milyen? A kérdést egy kacsintással is megnyomatékosította. Erre Sándor csak annyit felelt: hát arra nem kaptam felhatalmazást, hogy azt is leteszteljem...és ő is kacsintott egy nagyot. Erre a gondnok elpirult, és szabadkozni kezdett, jaj, nem a lukát kérdeztem, hanem az aszpektjét, na hogyismondják a kinézetit... Jaaa, játszotta az ártatlant Sanyi: az szép, az jó, szemrevaló teremtmény.
A következő héttől már munkába is állt a jólukú jány.
