Vidám hétköznap

Karácsonykőn minden istentisztelet után szeretetvendégség volt, kis sütivel, szendvicseskenyérrel, kólavízzel, borral, serrel, kávécskával. Jól is érezték mindig magukat a nénik, bácsik, a zenefőoskolás diákok méginkább, kaptak enni-inni, a konyhában lehetett szivarellázni,…

2002-ben esett meg, hogy egy alkalommal lementem Magorral a játszótérre. Örömmel szaladgált a csúszdák meg a hinták között, csak a kommunkáció nem ment neki, nemhogy a moldvai dialektust, de még a bukarestit sem ismerte. Egy elcsalt szebeni pályázás után úgy nézett ki, hogy…

Volt egy flamand emberpalánta, írt egy szép darabot a boldogság kék madaráról, Maurice Maeterlinck a becses neve. Az egyik nővérem kislány korában felolvasott belőle nekem, pici fiúnak. Áhítattal hallgattam Tyltyl és Mytyl történeteit. Volt egy flamand emberpalánta, írt egy…

Még kilencvenöt őszén elkezdtem a családlátogatásokat Bákóban, persze elsőként Péter Imre bácsihoz mentem el, a gondnokhoz, aki igen régóta ette a moldvaiak kenyerét középlaki református létére. Nem volt pardon, valami búvárborral (amelyik néha fel kell jöjjön a felszínre,…

Elsőéves koromban Gálfy Zoltán sofőrje voltam. Ő nyert egy autót sorsjegyen, de nem volt hajtásija, én nem nyertem, de volt szép rózsaszín könyvecském. Sokfele jártunk együtt, s az egyik alkalommal így mutatott be: ő Árus Csaba Lajos. Szépen összerakta: a családnév stimmelt,…

Még "szigorú" kollégiumigazgató koromban történt, hogy este tíz után elindultam szobát látogatni. Már fennt jártam a lányszinten, amikor az egyik szobában, egy fiút leltem az ágyban kucorogni egy széplány mellett, holott abban az időpontban neki nemhogy az fekvés, de még az…