Magor még kisfiú volt, olyan 2,5 éves, amikor egy délutáni álmából felserkenve a WC felé vette az irányt. Felemelte a fedőt, meg a karimát is, s mivel még alacsony volt ahhoz, hogy egyből felhajtsa, félkézzel a WC tetőt tartotta 45 fokos szögben, a másik kezével pedig az apróka szerszámát bányászta elő, hogy a kisdolgát elvégezze.
Magor még kisfiú volt, olyan 2,5 éves, amikor egy délutáni álmából felserkenve a WC felé vette az irányt. Felemelte a fedőt, meg a karimát is, s mivel még alacsony volt ahhoz, hogy egyből felhajtsa, félkézzel a WC tetőt tartotta 45 fokos szögben, a másik kezével pedig az apróka szerszámát bányászta elő, hogy a kisdolgát elvégezze.
Még álmos is volt, meg csipeszkednie is kellett, hogy felérje a kagyló karimáját, ilyenképpen megtántorodott kicsit, és kicsúszott a kezéből a tető. Az lecsapódott és odaütötte a kis bögyörőjét. Üvöltve kirohant, hagyva csapot, papot, majd sírva a nyakamba ugrott. Kérdeztem, hogy megütötted magad? Mire ő: nem, csak azt a hosszú-hosszú nyelőcsövemet.
