2007-ben egy szép nyári este hazatértem a Maniu utcai albérletbe. Magor kitörő örömmel fogadott, a nyakamba ugrott, megpuszilt többször is, nevetgélt, mosolygott. Jó volt ilyennek látni, örültem is, hogy neki gondtalanul telik az első iskolai vakációja, bezzeg nekünk főtt a fejünk, hogy kész lesz-e időre a parókia Ábrányban. Meglepett a közvetlensége, hiszen ő amúgy nem egy bújós fajta, s ritkán mutatta ki az érzelmeit. Azon az este viszont madarat lehetett volna fogatni vele.

2007-ben egy szép nyári este hazatértem a Maniu utcai albérletbe. Magor kitörő örömmel fogadott, a nyakamba ugrott, megpuszilt többször is, nevetgélt, mosolygott. Jó volt ilyennek látni, örültem is, hogy neki gondtalanul telik az első iskolai vakációja, bezzeg nekünk főtt a fejünk, hogy kész lesz-e időre a parókia Ábrányban. Meglepett a közvetlensége, hiszen ő amúgy nem egy bújós fajta, s ritkán mutatta ki az érzelmeit. Azon az este viszont madarat lehetett volna fogatni vele.

Abban az esztendőben a ballagására Tünde (és az egész évfolyama) kapott egy kicsiny díszüvegcsét, amiben kb. egy deci Alexandrion brandy lötyögött. Mivel épp két költözés között voltunk, nem került az italos szekrénykébe, hanem az előszobában lakott a hűtőszekrény tetején a gyerek-Metaxa. A nyár teljében egy szép napon épp a nőorvoshoz indultunk, echo, meg egyéb vizsgálatokra, ugyanis a Huncsi magzat rúgkapált akkor anya pocijában. Veszem a kulcsot, és megakad a szemem a kis palack kupakján. Nicsak, nyitva van. Megemelem, meglötykölöm, s hát szinte teljesen üres, pár csepp volt csak az alján. Megrovóan tekintettem a b. nejemre: hát ennyire megkívántad? Mire ő: mit?, azt?, hozzá sem nyúltam! Ekkor Magor kikukucskált a szobaajtón és elpirulva kérdezte: miért, nem szörp volt benne?

Azonnal megértettem,  hogy pár estével azelőtt mitől volt olyan jókedve.