Szombaton este amikor kijöttem a bűnbánatiról négy nem fogadott hívásom volt. Az emberek előszeretettel keresnek telefonon, míg a templomban vagyok. Volt egy magyarországi szám is, visszahívtam, nem vette fel. Öt perc múlva ő hívott: "Halló, Tóth Péter vagyok és szeretnék érdeklődni, hogy van-e szabad szoba a strandon?" Tóth Pétert barátomnak tartom és azonnal lelkesen válaszoltam: "Szia, Péter, persze hogy van, ugyanis most zajlik Mihályfalván egy fesztivál és sok vendéget elszívott tőlünk. " "Na jó akkor másfél óra múlva ott vagyunk, szia"
Én már el is képzeltem, hogy a nemrég balesetet szenvedett, Amerikában szolgáló pap barátom átjön egy közös barátunkkal, Zsolttal egy kicsit "rekuperálódni". Biciklire pattantam és kihajtottam a fürdőre. Bejelentettem az alkalmazottaknak is, hogy érkezik Tóth Péter barátom, és lehet vele Zsolt is. Együtt vártuk. Nem jöttek.
Kb. két óra múltán lassított egy magyar rendszámú BMW. A hátsó ülésen felsejlett egy szőke nő, gondoltam a Péter felesége. Felpattantam, intettem, a sofőr is intett. Kinyitottam a kaput, hogy hajtsanak be. Kiszáll a szőke nő, nem a feleség, Kiszáll még egy szőke nő, ő sem a Péter felesége. Jobb egyről kiszáll egy vadidegen alak. Köszön. Zavart kedvességgel kezet fogok. Ki a sofőr? Egy ritkán itt megforduló utazóügynök. Kezet fogok vele is, és kicsit szégyenkezve leültem. A frissen jött vendégek megnéztek egy vendégszobát és végül lakókocsit béreltek.
Eltelik még egy bő óra. Már kezdtem ideges lenni. Hol van Péter? Eltévedt, balesetezett? Vettem a telefont és felhívtam a számot, amiről hívott: "A hívott szám jelenleg nem kapcsolható"-mondta a robotnő. Mi a szösz? Tényleg baj van? Tárcsáztam Zsoltot: "Szia Zsolt, bocs a késői zavarásért, nem tudod mi van Tóth Péterrel?"
- Most beszéltem vele fél órája, jól van.
- De hol?
- Amerikában.
- Na ne! Három órája felhívott, hogy szoba kell neki itt és indulnak errefele.
- Hát ő biztos nem, mert otthon van a tengerentúlon.
- Akkor valaki szívat engem? Még a hangja is a Péteré volt.
- Hát én nem tudom, hogy ki lehetett...
Még váltottunk pár kedves szót, áldott Pünkösdöt kívántunk és elköszöntünk.
Dühösen mondom a strandgondnoknak: Valaki szívat engem Zoli, Péter Amerikában van.
-Hja ez nem a mi hetünk tiszteletes úr... (a héten ért némi kár s baj bennünket)
- De ki az ördög hívott és most miért nem veszi fel?
-Nem tudom.
Tanácstalanul és kissé csalódottan pattantam biciklire és hazaindultam. A munka okosít, mert megvilágosodtam. Otthon felhívtam Zolit: A táposok töltöttek már ki bejelentkező űrlapot?
-Még nem.
-Kérem töltesse ki a vezetővel, nem véletlenül Péternek hívják?
Egy perc múlva röhögve mondja Zoli: Tóth Péternek hívják a vezetőt.
Péter csodálkozva mondta el Zolinak: Én csodálkoztam, hogy a tiszteletes úr egyből letegezett, de mit mondhattam volna neki mást én is, mint: szia?
