Képzeljünk el egy fiatalembert, aki él hal a színes televíziókért. Gyermekkorában még elérhetetlen álom volt, most azonban kész paradicsomban él. Szenvedélyesen gyűjti, javítja, tuningolja és nem utolsósorban nézi is. Hármat a szobában, 167-et pedig a lakás, a tornác, a padlás és pince, meg a melléképületek különböző pontjain. Ha valakinek elromlik a házi bálványa, megjavítja. Több-kevesebb sikerrel. Amikor több, akkor nézhető az adás. Amikor kevesebb, akkor nézhető a készülék, de felesleges bekapcsolni.
Képzeljünk el egy fiatalembert, aki él hal a színes televíziókért. Gyermekkorában még elérhetetlen álom volt, most azonban kész paradicsomban él. Szenvedélyesen gyűjti, javítja, tuningolja és nem utolsósorban nézi is. Hármat a szobában, 167-et pedig a lakás, a tornác, a padlás és pince, meg a melléképületek különböző pontjain. Ha valakinek elromlik a házi bálványa, megjavítja. Több-kevesebb sikerrel. Amikor több, akkor nézhető az adás. Amikor kevesebb, akkor nézhető a készülék, de felesleges bekapcsolni.
Egyszer egy bajban levő honpolgár elvitte a tévéjét javíttatni. Tibi meg is szerelte. Az illető, hazavitte, bekapcsolta, majd csodálkozott, hogy hátulról nagyobb fény jön ki a masinából, mint elölről, pedig épp a déli harangszót mutatták szikrázó napfényben. Fel is csöngette Tibort, hogy mi az oka ennek. "Ja nem kaptam odaillő diódát a kiégett helyett és egy 100-as izzót forrasztottam be a helyére. Amíg találok olyan diódát az is megteszi." - szólt a megnyugtató válasz.
Egy szomorú vasárnap a piacra vitte Levente a Dácsiáját. Tibi vele ment, mert ott volt az autópiac mellett az ószer és ott remek tévéket lehetett beszerezni. Reggel nyolckor már nézegette is a kocsit az első vevő, de sem ő, sem az utána jövő 28 másik ember nem akarta megvásárolni. Tibi fészkelődni kezdett az anyósülésen: nem megyünk már át az ócskapiacra? Elvisznek minden jó tévét. Levi visszaszólt: várjunk még egy órát, hátha megveszik. A vevő csak nem jött. Tibi már tűkön ült. Na nem megyünk? Még nem. Ekkor megkérdezte Tibike Levikét mennyi az utolsó ár, amiért eladná a kocsit? 2400 lej - felelte a tulaj. Na jó, itt van 500 lej előleg, s a többit megkapod a bankomatnál, de gyere igyekezzünk.
A jó üzlet örömére meg is vásárolt 5 darab tévét, hiszen nem kellett alkalmival hazamenni, s a kombiba remekül belefért. A csúcs az, hogy hajtásija sem volt és ma sincsen. Egyszer vezette a kocsit a faluban, de leégette a kuplungot, haza kellett taszítani, ott rohad az udvaron. Viszont hét tévé is elfér benne.
A nagy vásárlási láz kicsit leszípta a családi kasszát, de pont jó, jött a nyár és Tibink elment meggyszedő napszámosnak. Nem volt ő bolond, hogy hajnalban felkeljen, mint a többiek, hanem délre ért ki a gyümölcsösbe, s a legnagyobb hőségben dolgozott. Gyűlt is a napszám, viszont az a fránya nap két hét után csak megszúrta a fejét, minek következtében a lenge 125 kilójával eldőlt, mint egy öreg fenyő. Az eredmény: két összetört meggyfa, egy szétszakadt alumíniumlétra, egy kificamodott váll, meg eldagadt kézfej és boka. A gazduram sem volt rest, a károkat szépen levonta Tibi béréből és hazaküldte a szédelgő és vállfájós sánta embert.
Mit mondott aki hazahozta? Ott állt a hőségben a szerencsétlen, a jobb karját alig tudta megemelni, hogy intsen, de a bal hóna alatt ott volt egy közepes méretű na nem dinnye, hanem színestévé. És nem azon sopánkodott, hogy fáj a válla meg oda a keresete, hanem azon, hogyha nem fájt volna a jobb válla, akkor egy nagyobb készüléket is megreszkírozhatott volna.
