Semmiképpen ne tessenek egy sertés kicsinyére gondolni, a cím egy élő emberi lényre utal. Már a teológián megismerkedtünk Malaccal, picit idősebb volt mint mi, tehát semmi Malacka, meg Micimackó, ő csak simán Malac volt. Már teológusként kint szolgált egy mezőségi gyülekezetben.
Semmiképpen ne tessenek egy sertés kicsinyére gondolni, a cím egy élő emberi lényre utal. Már a teológián megismerkedtünk Malaccal, picit idősebb volt mint mi, tehát semmi Malacka, meg Micimackó, ő csak simán Malac volt. Már teológusként kint szolgált egy mezőségi gyülekezetben.
A 90.-es évek elején még a Misi vitéz téri nagypiac hátánál kisebb barompiac volt, lehetett aprójószágokat vásárolni, persze mutyiban, csomagtartóból. Egyik nap épp arra mentünk hazafelé és egy zöld Dácsia csomagtartójában valamik éltelenül sivalkodtak. Közelebb mentünk és ott lapult valami nyolc kismalac. Jó büdösek voltak, mire Maci meg is jegyezte: Pfuj, malac. Erre odapenderült az eladó és azt mondta ékes mezőségi kiejtéssel: A mü tíííszteletesünket is Malacnak szólíccsák. Úgy híjjuk: Malac tíííszteletes ur!
Volt egy rettenetes állapotban levő húszéves 1500-ös szolgálati Ladája, roncstelep pozitív, amivel néhanapján bemerészkedett Kólozsvárra. Mindenki a csodájára járt, a rendőr meg sem mert állítani, mert félt, hogy elüti. Egy ilyen felruccanása alkalmával ötödév végén meghívott egy garden party-ra a kisfalujába Palatkára. Rettenetes gödrös, köves út vezetett ki Vajdakamarásról oda. Fájt a lelkem is a sok potyolózás miatt. Másnap kérdeztem, hogy nincs-e egy simább út Kolozsvár fele. Azt mondta, hogy van Mezőkeszü felé, az erdőn át. Bár ne mondta volna. Nagy hegyesen felcsipelkedett elől, hogy irányítson. Ami igaz, az igaz, az út sima volt. Ellenben olyan szűk völgyben és partfalok között vezetett, hogy egy biciklis sem fért volna el mellettünk. A lejtők és emelkedők legalább 10%-osak voltak és ráadásul az "út" közepén egy olyan mély vízmosás volt az agyagos földben, hogy az abban libasorban közlekedő negyedik cé osztály fölött simán áthajthattunk volna anélkül, hogy összepiszkoljuk a hajukat. Talán a száznyolcvan centi magas tanítőnéni kellett volna picit behúzza a nyakát. Na volt ott adrenalin és légkalapácsos zabszem, ha lecsúsztam volna a keréknyomről simán fejreállunk, ha meg szembejött volna egy traktor tolathattam volna 5 kilométert egyhuztomban, mert megfordulni max. talicskával lehetett volna. Sikeresen kiértünk az aszfaltra, oly pici lett a gyomrom, mint amikor fék nélkül maradtam a Békás-tó körüli úton. Na megállj Malac tíszteletes úr!
És megállt. Rá egy évre, Budapesten az Üllői út és Ferenc körút kereszteződésében a középső sávban. Naná, hogy a roncs-Ladával. Elindult, valami pályázati ügyet intézni. Addigra, már az első ülések mögött megadta magát az alváz és a küszöb, az autó közepe jóformán az aszfaltot súrolta, miközben az orra és hátsója hetykén az égnek állt. A piszkos krémszínt betakarta a vastag agyagos sár. A leszakadt kipufogó hörgött, mint egy utolsókat rúgó vadállat. Behúz mellé balról egy csillogó-villogó Toyota terepjáró, hatalmas krómozott gallytörő ráccsal, nagy reflektorokkal, óriási fellépővel. Malac felnéz, látja, hogy nyitva van a jobboldali ablaka a masinának. Gyorsan letekerte a sajátját és felkiabált mezőségiesen a kopasz, napszemüveges pilótának: Hééé, víígyáz nehogy meghúzasd a báráddal (lökhárító) a kócsimat!!!
A pasas csak pöccintett egyet az ablakemelőn, és csendben megvárta, míg zöld lesz a lámpa.
A kép csak illusztráció azoknak, akik nem láttak malacot Dácsiában.
