Az elmúlt héten valaki tett egy hányást a szememre, hogy mi ez a lustaság, miért nem írok? Jelentem Húsvét volt, aztán kétnapos országos lelkészértekezlet Váradon, majd strandnyitás, ami sok futkorászással jár. Annyi haszna volt az értekezletnek, hogy sok jó sztori eszembejutott.
Az elmúlt héten valaki tett egy hányást a szememre, hogy mi ez a lustaság, miért nem írok? Jelentem Húsvét volt, aztán kétnapos országos lelkészértekezlet Váradon, majd strandnyitás, ami sok futkorászással jár. Annyi haszna volt az értekezletnek, hogy sok jó sztori eszembejutott.
Íme az első: Két éve egy széplány egyetemi ballagása volt, meghívott az ünnepi vacsorára. Münkát bine, böut bine, elmentünk a Gekkóba, mert ép BL kupameccs volt. Egy kis szeparéba ültünk be és vígan rigóztunk és néztük a fodbalt. Egyszeribe gólt ütött a barcselóna. Kivágódott az ajtó és Ferike, a csapos örömujjongva, teli torokból énekelte a Barca himnuszát: Barszelóna, Barszelóna...stb. Errefel felpattant az ünnepelt lédi édesapja, aki valószínűleg valami más b.-betűs szót értett és elkapta Ferike grabancát. Csak ennyit sziszegett: Itt hölgyek vannak. Te meg: anyáddal! És otthon!!! Megértetted?
Szegény Ferike elsápadt és még egy taslit is kapott volna, ha a kicsi nő fel nem ugrik és le nem csitítja háborgó édesapját. Lehet, hogy a fotballhulliganizmus ilyen félreértéseken alapszik?
