Földrajzban kevésbé jártas olvasóimnak jelzem, hogy ez az a hely, amit románul Bikáz-nak ejtenek, és nincs köze sem az autó bebikázásához, sem pedig Stevie B. nagysikerű slágeréhez.
Ez a hely egy város, egy szoros, egy tó, egy érzés, egy határ. A gyikázi ember szaglik. Lehellete fokhagymaszagú, ruhája szennyes, lába bűzlik, mert nem mossa, csak mikor orvoshoz kell menni, ami azt jelenti, hogy egyesek sosem. Gyakran felül az autóbuszra, átmegy a békási-szoroson, leereszkedik a Pongrácz tetőről és nézelődik a gyergyószentmiklósi piacon. Aki busszal akar átmenni Moldvába a Gyilkostón keresztül, az óvakodjon a gyikázi emberektől.
Földrajzban kevésbé jártas olvasóimnak jelzem, hogy ez az a hely, amit románul Bikáz-nak ejtenek, és nincs köze sem az autó bebikázásához, sem pedig Stevie B. nagysikerű slágeréhez.
Ez a hely egy város, egy szoros, egy tó, egy érzés, egy határ. A gyikázi ember szaglik. Lehellete fokhagymaszagú, ruhája szennyes, lába bűzlik, mert nem mossa, csak mikor orvoshoz kell menni, ami azt jelenti, hogy egyesek sosem. Gyakran felül az autóbuszra, átmegy a békási-szoroson, leereszkedik a Pongrácz tetőről és nézelődik a gyergyószentmiklósi piacon. Aki busszal akar átmenni Moldvába a Gyilkostón keresztül, az óvakodjon a gyikázi emberektől.
1997-8 tájékán Kicsi Áskó és Gitta eldöntötte, hogy meglátogatnak minket Karácsonykőn. Ez mind szép és jó, de kocsijuk nem volt, a vonat meg nem jár át ott a Kárpátokon, tehát buszra kellett üljenek. Az köztudott, hogy Gitta hányós volt, elég volt neki egy egyenes járdán végigmenni embereket kerülgetve és máris felkavarodott a gyomra. Akkoriban még igencsak fungáltak a Csau-rendszerben gyártott borzalmas autóbuszok. Ezeknek mind a belseje, mind a külseje irtó bűzös volt. Ocsmány műbőrhuzat, kilométeres okádék dízelfüst. Az embernek már csak a látványtól elment az étvágya, felülvén pedig még a legerősebbeknek is liftezni kezdett a gyomra. Gitta fel is vértezte magát kis és nagy zacskókkal. Persze a buszon úgy körülvették őket a gyikáziak, mint a törökök az egri várat. Gitta már öt perc után telenyomott egy uzsis-acskót murokfőzelékkel, és ez így ment a 80 kilométeres út során 10-15 percenként.
Persze ez nem zavarta a hegylakókat, benyomtak egy tábla abált szalonnát 15 füzér fokhagymával. A kis zacskók lassan megtöltöttek egy nagyobb szatyort, amit nevezzünk raffiának. Lassan már nem fért az ülés alatt. Aztán Békásban leszálltak az atyafiak, tisztulni kezdett a levegő, nem volt annyi és olyan éles kanyar, és a rókafiak is megnyugodtak.
Kissé elcsigázva szálltak le buszról hosszas keresgélés majd harsogó nevetés után. Mit kerestek? A raffiát, hogy dobják el. Mit nevettek? Azt, hogy valaki ellopta a végállomás előtt. Hiába na, ilyen ez a fajta, a génjükbe van kódolva, hogy ami nincs lebetonozva, azt vinni kell. Hát megszívta! Képzelem, mikor mohón belenyúlt a tasakba és szétloccsant a kezén a rókagombapaprikás.
