Bedobnának a faranciák úgy merő véletlenségből egy neutronbombát. Vagy a pakisztániak, vagy a brazilok, akinek van ilyen. Jön egy muki, megbolondul és az öngyilkosságnak azt a vállfaját választja, hogy elereszt egy bombát. Maga alatt. Vagy kilő egy rakétát. Saját magára. Viszont ekkor nemcsak ő hal meg, hanem még vele vagy 50 millió kartárs. Aki szomorú ne is olvassa tovább, mert szomorú vége lesz.
Bedobnának a faranciák úgy merő véletlenségből egy neutronbombát. Vagy a pakisztániak, vagy a brazilok, akinek van ilyen. Jön egy muki, megbolondul és az öngyilkosságnak azt a vállfaját választja, hogy elereszt egy bombát. Maga alatt. Vagy kilő egy rakétát. Saját magára. Viszont ekkor nemcsak ő hal meg, hanem még vele vagy 50 millió kartárs. Aki szomorú ne is olvassa tovább, mert szomorú vége lesz.
Szóval jön a neutronsugárzás, elpusztít minden élőlényt, s ott maradnak a házak lakó nélkül, az iskolák tanuló nélkül, a kórházak betegek nélkül, mert mindenki meghal aki és ami él. Üres lesz a déli busz, a tengerparti vonatjárat, a kürtőskalácsos előtt nem lesz sor, a Michelin csillagos étteremben lesz sok üres asztal, nem lesz dugó a körúton, és a reptéren se kell várni a becsekkolásra, mert nem lesz aki és akit. Nem lesz tülekedés a vályú előtt, nem fog vonulni a csorda, s ha megszólal az automatizált déli harangszó, nem fog vonítani egy kutya sem és nem lesz aki misére menjen. Nem fognak dudálni ha a piros zöldre vált, és a metró mozgólépcsői is üresen fognak fel-le járni. Az uszodákban ott lesz a szép tiszta víz és senki sem fog úszni benne. Az áruházakban ott lesz a sok finom ennivaló és nem lesz aki megegye. A sörgyár még egy darabig palackozni fogja a sört, amíg le nem áll alapanyaghiány miatt, de nem lesz aki elszállítsa és megigya a sok finom sört. A szalámigyár egy darabig még fogja ontani magából a paprikásat, de nem lesz aki felszelje és befalja. A villanyok ott fognak égni és nem lesz aki leoltsa, a villanyórák pörögni fognak egy ottfelejtett rezsó miatt, de úgysem lesz aki leolvassa. Aztán a túlterhelés miatt le fog kapcsolni egy biztosíték és nem lesz aki visszanyomja. Lassan sötétbe fog borulni minden. A hűtők le fognak olvadni és iszonyat bűz lesz, de senkit nem fog zavarni, sem a sajtgyár, sem a mészárszék szaga. Áram nélkül lassan megállnak a gépek. A dízelmozdony is megáll, mert kifogy belőle az üzemanyag. A műholdak leesnek és szétrobbannak, de nem fogja felkapni senki sem a fejét a robajra.
Meghal a hazugság, a képmutatás, az erőszak, a rablás, a diktatúra, az adósságspirál, a békétlenség, az elégedetlenkedés, a feleselés és a hiszti. Csend lesz. Néma, síri.
Aztán odamerészkednek a mentőalakulatok, kitakarítanak, fertőtlenítenek, visszakapcsolják a biztosítékot, megtankolják a repülőket, mozdonyokat és buszokat, hoznak új embereket állatokat és növényeket, s kezdődik minden elölről. Ez lenne, ha...
