Kedves leghűségesebb olvasóim mindig csak morgolódnak, mint egy bolhás gumikutya. Merthogy miért nem írok? Hát mi vagyok én kéremszépen egy író? Egy irón? Egy iron man? Az ember jön-megy. Külsőföldre utazik. A határon meg sorozatosan így kérdezik: Csongor László? Már ezek a határőrök is azt gondolják, hogy a vezetéknevem az valami cím, vagy csak a foglalkozásomra utal?
Az ember elmegy a lerakatba. Klórmeszet vásárol. Kérdi a rakodómunkás: Minek ennyi nekem? Mondom: a strandra kell. Erre ő: Van strandom???
Persze van. Meg egy 21X7 méteres fürdőkádam. De mindig leeresztjük a 200 m3 vizet fürdés után, mert még a gyerekek sem fürdenek meg egymás vizében.
Van egy templomunk is, udvari pappal. Néha beeresztjük a köznépet is a szertartásra, de leginkább magunkban szeretünk imádkozni, amikor tiszta benn a levegő és nem köhög meg krákog meg mocorog senki sem.
Van egy üzemi konyhánk is. Simán meg lehet főzni százhúsz adag ételt, és szeretjük is, mert jobb íze van az ételnek, ha nagy mennyiségben főnek az alapanyagok, de nem adunk senkinek belőle. Egy hónapig eszünk egy adag levest, két hétig a másodikat. Nemrég fogyott el vízkereszti húsleves, a Julianna napi töltött káposztából még van egy hétrevaló, csak baj lesz a húshagyó keddi fánkkal, meg a mai torkos csütörtöki pecsenyével mert a nagyböjt idejére fog csak elfogyni. Sebaj, mi május elején még olajos káposztát és főtt krumplit fogunk enni.
Van egy büfénk is. Van csapolt sör, október óta fenn van egy hordó Csíki, de nem fogy, mert télen borozom, meg ki tud egyedül meginni száz liter sört? Egyszerre? Na azért...
Azt hallottam tömegközlekedéssel olcsóbb az utazás. Vásárolok is egy autóbuszt, de nem engedünk fel rá senkit, hogy ne piszkolódjon, meg ne kopjon. Egy kisautó is kevesebbet fogyaszt akár egy literrel is, ha nem öten utaznak benne, hanem csak a sofőr. Leteszem a sofőrvizsgát autóbuszra, egyedül fogok utazni, ha négy emberen lehet spórolni egy litert, akkor negyvenen negyven litert (mert a gázpedált sem fogom veszettül taposni), hurrá, még nekem fog fizetni a kutas, ha begördülök tankolni. Ikaruszt veszek, az szép is, meg magyar is, de nem a Molnál tankolok, hanem a Petromnál, fizessenek csak ők rá az én sikertörténetemre.
Jelentem, hogy beindítottam az Sz.M. FM-et (nem eszem, hanem Szentmiklós), nagyon jó a műsor, oknyomozó riportok, helyszíni közvetítések, a zenét D.J. Wasile keveri, de nem mondom meg a frekvenciát, mert csak a kiccsaládom részire tervezem a műsorrácsot.
Indítok magánóvodát és iskolát is, de hiába jelentkezne bárki is, csak Magor és Hunor járhatnak oda. Tervezek egy raktáráruházat is megnyitni, csak még piackutatást folytatok, vajon megéri-e 4 embernek és egy kutyának meg egy macskának elkezdeni egy akkora beruházást. Erről jut eszembe a tegnap nagy bőszen előkapom a vásárlói igazolványomat a kasszánál, mire a pénztáros néni szigorú tekintettel azt mondja: vegyek elő egy másikat! Már vontam is fel a szemöldököm, hogy ez miért nem jó, mire észrevettem, hogy a Metro-s kártyát vettem elő a Selgros-os helyett.
S akkor most jöjjön az, amiről írni akartam.
Na ki tudja ezek milyen fák? Ügyes, aki azt mondta, hogy olajfa. Vallásórán hallotta valaki azt, hogy: Jézus az olajfák hegyén. El is képzelte. Ti el tudjátok képzelni? De miért ment oda? És mit keres Ő ott a fák tetején? Micsoda? Egy madár? - kérdezzük Besenyő Pista bácsival.
