Kedves naplóm!
Már régebb elterveztem, hogy az életem során tapasztalt vicces dolgokat megörökítem, mert nagyon sok jó sztori már a feledés homályába merült. Ilyenképpen szépen ide-oda felfirkáltam egy néhányat, amiket most szépen le fogok írni ide, hogy egy helyen legyenek.
Kedves naplóm!
Már régebb elterveztem, hogy az életem során tapasztalt vicces dolgokat megörökítem, mert nagyon sok jó sztori már a feledés homályába merült. Ilyenképpen szépen ide-oda felfirkáltam egy néhányat, amiket most szépen le fogok írni ide, hogy egy helyen legyenek.
Kezdem tehát Tasnádi Fenyő Ilona nénivel, akinek a Láda típusú autóját kilencvenben a románok felgyújtották Marosvásárhelyen (jelenleg is Karácsonykőn él Tuca (ejtsd: Cuka) Elena néven) s aki 2002-ben így búcsúzott tőlünk Váradra költözésünkkor: "Tisztelendő úr! Kívánom, hogy minden gondjuk beteljesedjen!" 2006-ra ez össze is jött, nade az már nem volt olyan vidám esemény. Egyébként Vera néni, mert Moldvában így nevezték őt (lehet, hogy kém volt?) a nejemet a távollétemben szigorúan csak tisztelendő úrnak szólította, s csak akkor lett belőle tisztelendő asszony, ha én is előkerültem valahonnan. Vera néni barátnője volt Tampescu (ejtsd: tümpeszku) Emma néni (nomen est omen?), aki egy "mise" utáni traccspartin elmondta: ez az rmdsz sok jót tesz a magyarságnak, jó, hogy létrehozták, nade ez az udmr sok baj okozója, haragszanak is miatta ránk a rományok. Na indulásnak ennyi.
