Régesrég Hegyi Pista bácsi volt az udvarhelyi lelkész. Az egyik ünnepre megterítették az úrasztalát, és az ottani szokás szerint a kenyeret kis kockákra vágták föl. Amikor a bort a kehelybe töltötte Pista bácsi, akkor a parafadugót véletlenül bevegyítette a kenyérdarabkák közé. A szertartás során, rövidlátó lévén nem vette észre, hogy valakinek a dugót kínálja Krisztus testeként.
Régesrég Hegyi Pista bácsi volt az udvarhelyi lelkész. Az egyik ünnepre megterítették az úrasztalát, és az ottani szokás szerint a kenyeret kis kockákra vágták föl. Amikor a bort a kehelybe töltötte Pista bácsi, akkor a parafadugót véletlenül bevegyítette a kenyérdarabkák közé. A szertartás során, rövidlátó lévén nem vette észre, hogy valakinek a dugót kínálja Krisztus testeként.
Az illető replikázott: tiszteletes úr, ez dugó. Mire az öreg: dugó, szent dugó, vegye és egye.
Teológus korukban Dézsi Csaba és Székely Józsi exmisszióba jártak. Egy ünnepen Csabi beállt az úrasztala mögé ágendázni, és mondta is szépen a szereztetési igét. Amikor a kezébe vette a poharat mondá: ez üres. Üres???!!!-pattant fel a gondnok, hát miért nem töltöttél te Sanyi - korhollta a harangozót. Mert nem hozott Béla bácsi. Hogyhogy nem hozott? Mert Karcsi ígérte, hogy hoz bort, én csak kenyeret hoztam - szólt vissza Béla. De nem is én ígértem, hanem Jóska, kiáltotta Karcsi. Majdnem összekaptak azon, hogy ki a hibás. A légátus urak lecsendesítették az indulatos atyafiakat, majd elküldtek egy közelben lakó bácsit borért. A bor megérkezett, a liturgia folytatódott, az ünnepség véget ért.
A kispapak éppen szedelőzködtek kifele, amikor egy öreg néni a hátsó sorból odatipegett hozzájuk, s a retiküljéből előkapart egy flakon bort. Tíszteletes urak, ezt maguknak hoztam, használják egészséggel - kacsintott oda az elképedt papocskáknak.
Hiába, az ajándék - ajándék, s amit az ember odaszán valakiknek, ne adja másoknak. Vagy?
