Több menet is volt a nagy vízparti városba. Először Berciékkel, még nagyon régen. Nagy Endre galaci kollega szerzett szálláshelyet nékünk egy kedves magyar családnál, ahol csak a második generácijós férj volt román. Két pici szobában laktunk haton.
Több menet is volt a nagy vízparti városba. Először Berciékkel, még nagyon régen. Nagy Endre galaci kollega szerzett szálláshelyet nékünk egy kedves magyar családnál, ahol csak a második generácijós férj volt román. Két pici szobában laktunk haton.
Ami a legkissebb, az a WC volt. Akkoracska helyiség volt, hogy csukott ajtóval nem tudtál leülni a trónusra. Le kellett tolni egyszer a felső és alsó ruhaneműt, leülni, és utáni zárni a zsilipet. Oldalra lehetett vagy 2-2 centi a falig. Hátul épp befért egy papírkosár. A használt WC-papírt kötelező volt odadobni, különben eldugult a lefolyó. Olyan szag volt bennt, mint egy pumaketrecben. Mi akkor mind szép szál legények voltunk. Sudárak. És vállban alig fértünk. El lehet képzelni, hogy akkor milyen kontorszionista mozdulatokkal kellett a papirost zsákolni. Én megoldottam. Hátradobtam a fejem fölött, mint egy kosárlabdamágus. Máshova úgysem eshetett. Egyszer ragadt csak fel a plafonra, mert az meg kb. 150 centi magasan volt. Na jó, vicceltem. Nem ragadt fel, de tényleg alacsony volt a bunker, ezért, ha nem akartunk kucorogva vetkőzni, akkor a folyóson tettük meg, onnan betolattunk a budirésbe, és jöhetett a könnyítés. A nagypapa jobb napokon rendszeresen ürítette a kosarat. Ott láttam olyat, hogy a vízcsapon gázolaj folyt.
Ghica bácsi a kikötőben dolgozott és tonnaszám lopta a naftát. Egy többezer literes tartály volt az alagsorban. A betöltő rés az utcán volt, leeresztő meg egy kamu mosdókagylónál. Valami ásványvíz áron vesztegette. Nem is csoda, ha a vízcsapon is az folyt...
Rá két évre tudtam meg, hogy amikor volt a konstancai imaház szentelés, akkor Bivaly Ferkó esperest ugyanennél a családnál szállásolták el. Feri bátyám meg volt vagy 140 kiló és 190 centi magas. Elképzeltem a toaletten. Olyan lehetett, mint egy ember, aki egy fél ruhásszekrényben bilizik. Máig sem értem egyesek miért akarnak nagyok lenni?
Aztán rá pár évre már a konstancai vendégházban laktunk. Hawai volt a másikhoz képest. A közelben volt egy bolt, egy gyerek-Penny marketet kell elképzelni. Ott szoktunk bevásárolni. Egy nap vétlen vétkes lettem. Tünde elküldött tehéntúróért, de csak tele meákat lehetett kapni. Szomorúan hazaindultam, félvén a veréstől. A vendégház bejáratánál vettem észre, hogy úgy elgondolkoztam, hogy a bevásárlókosarat is magammal hoztam. Attól fogva nem küldtek bevásárolni.
Egyik nap egy szép Porsche parkolt le a szálláshelyünk mellett. Mielőtt rácsorgattam volna a nyálamat, jött is a tulaj, egy román Jerry Seinfeld.
Ő:
Nemsoká kijött a szomszédnéni. Visított a Garcea művésznevű grimaszmester láttán, majd elővette a zsebijét és sírva integetett a tovaszáguldó sztár után: Domnule Zgarcsea, vö jubim. Ehhez kétség nem fért...
