Zsazsa a szobatársam volt a teológián. Idősebb volt nálunk pár évvel, mi pedig Rozsossal kis hetyke 18-19 évesek, aztán nekifogtunk ugratni a veteránt. Kezdtük mindjárt azzal, hogy borotvapengével kivágtuk a vasúti menetrendje teljes 400-as vonalát, s ilymódon a Déda és Brassó között közlekedő vonatokat vajmi nehezen lehetett fellelni benne. Első hazautazása előtt Zsazsa elővette a menetrendet, és komotósan keresni kezdte a jó csatlakozást. Dézsig, Szeretfalváig, vagy a másik vonalon Kocsárd, Marosvásárhelyig még el is jutott, de ott elakadt a tudomány. Amikor harmadszor ugrott neki, mi már kuncongtunk, pedig a térképen ki is nézte, hogy az óhajtott célállomás a 400-as vonalon fekszik. Egyszer csak dühösen kifakadt: kié ez a mersz? (mers-románul menetrendet jelent) Az enyémben benne volt Gyergyó is!
Zsazsa a szobatársam volt a teológián. Idősebb volt nálunk pár évvel, mi pedig Rozsossal kis hetyke 18-19 évesek, aztán nekifogtunk ugratni a veteránt. Kezdtük mindjárt azzal, hogy borotvapengével kivágtuk a vasúti menetrendje teljes 400-as vonalát, s ilymódon a Déda és Brassó között közlekedő vonatokat vajmi nehezen lehetett fellelni benne. Első hazautazása előtt Zsazsa elővette a menetrendet, és komotósan keresni kezdte a jó csatlakozást. Dézsig, Szeretfalváig, vagy a másik vonalon Kocsárd, Marosvásárhelyig még el is jutott, de ott elakadt a tudomány. Amikor harmadszor ugrott neki, mi már kuncongtunk, pedig a térképen ki is nézte, hogy az óhajtott célállomás a 400-as vonalon fekszik. Egyszer csak dühösen kifakadt: kié ez a mersz? (mers-románul menetrendet jelent) Az enyémben benne volt Gyergyó is!
Az első reggeli áhítatára készülve komoly kis jegyzetet írt, majd mivel több helyről is idézni akart a Szentírásból, ezért kis könyvjelzőket dugdosott be a szent könyvbe. Mi sem voltunk restek, a vécézése alatt kiszedtük a kis fecniket s pár oldallal arrébb tettük. Vagy előrébb... Nagy pátosszal kezdte a prédikációt. Amikor oda jutott, hogy: "amint az meg van írva Ésaiás prófétánál", s kinyitotta az első pici könyvjelzőnél a Bibliát, lemeredt, majd lázasan lapozni kezdett előre és hátra. Tizenöt másodperc után, megtalálta amit keresett, majd kissé pirosan, de folytatta. Jött a következő idézet, ezúttal Jeremiástól. Ott is hiába kereste a papírdarabkánál az óhajtott igerverset, de gyorsan az is meglett. A harmadiknál már leesett a tantusz neki, hogy nem ő tévedett. Roppant ideges lett, csak úgy csattogtak a prófécia lapjai, amíg meglett a vágyva várt igevers. Így ment ez mind a hat vagy hét idézetnél. Láthatóan feszült volt, és igen hamar befejezte az imádságot is. A hangjában nem volt egy csöpp nyugalom sem, ezt az is jelzi, hogy az Úr imáját igen szorosan összekulcsolt kézzel így kezdte el: "Miatyánk Úristen!!!" Furcsamód nem akarta fogadni a gratulációnkat a szép bizonyságtételért.
Az adventi úrvacsoraosztásra készülve szépen felöltözött és lesietett a díszterem elé. Nem sejtette, hogy mi kilestük a reformációi úrvacsoraosztás alatt, hogy milyen szertartásosan kapja ki a mellényzsebéből a fehér kendőt és milyen komótosan törli meg a pici száját a bor megivása után. Mi tehát a szerszámostáskájából aprószegeket csempésztünk be a fehér zsebkendő hajlataiba. Mint akik illendőképpen előkészültünk a szent jegyek vételére, igyekeztünk a sorban (mozgó úrvacsoraosztás volt) mögé állni. Kozma Zsolt adta a kelyhet a kezébe, de még az ő sokat látott szeme és sokat hallott füle is meglepődött a Zsazsa kendőjéből szanaszét repülő szegeken és azoknak a dísztermi parkettán való koppanásain. Ezekután Zsazsa elmenekítette a szerszámait és a szegecskéit Kányádi Gyuri szobájába, mondván, hogy ezektől a hülyéktől semmit sem lehet biztonságban hagyni.
Hát nem is. Mert Zsazsa előszeretettel ült fenn késő éjjelekig tanulgatván az egyre sűrűbb tananyagot. A kis vacsorka után szertartásosan megkevert egy kakaóitalt magának instant kakaó- és tejporból. Persze mi hosszasan készültünk a merényletre. Akkoriban még híre hamva nem volt a mobiltelefonoknak, de létezett a folyósónkon vezetékes telefon. Ugyan a szintén zenész Levente barátom hiába jött be a szobába, hogy Zsazsát a telefonhoz hívja, mert ő csak legyintett, hogy ez vicc és nyugodtan kavargatta tovább az italt, de ekkor valóban megcsörrent kinnt a telefon. Valamelyik lányt keresték, egy jótét lélek el is ment utána, majd Levente a már megbízható Kányádi Gyurit küldte el, hogy hivja Zsazsát a telefonhoz, mert ő hiába ment, neki nem hitt. Gyuri be is kopogott, hogy Zsazsa telefon, mire ő felugrott, hogy ejnye, Levente is nem viccből hívta ki őt. Rozsossal mint a villám lecsaptunk a csészéjére és két kanál citromsót vegyítettünk bele. Épp elkavartuk és már vettük is a dzsekit, hogy na most mi akkor megyünk a városba. Zsazsa visszatért, nem értve, hogy miért beszél lány a telefonon, amikor őt keresik. Az arcát nem láthattuk, csak a köpködést hallottuk, s azzal rohant is kifelé, hogy ti nyüvek, melyik rakott ecetet a kakaómba???!!!
