2011.03.31.
11:07

Írta: arusl

A házvásár nem mindig egyszerű

Kell hozzá először is pénz. Sok-sok pénz. Ez adott volt. Mint a filmeken, aktatáskában ott sorakoztak a bankókötegek. Száznegyvenmillió. Még ma is sok, nemhogy 1997-ben. Nos neki is álltam az apróhirdetéseket bújni. Központi és legalább háromszobás lakás kellett Karácsonykőn.

Kell hozzá először is pénz. Sok-sok pénz. Ez adott volt. Mint a filmeken, aktatáskában ott sorakoztak a bankókötegek. Száznegyvenmillió. Még ma is sok, nemhogy 1997-ben. Nos neki is álltam az apróhirdetéseket bújni. Központi és legalább háromszobás lakás kellett Karácsonykőn.

Persze akkoriban GPS csak az USA hadseregében volt, így térképeztem és kedvesen érdeklődtem. Volt büdös, lepukkant panelház, tetszetős duplex (drágán, viszont ír özvegyasszony nélkül) és pici magánház is, semmi udvarral. A lelkesedés már lankadni kezdett, így gondoltam még utoljára egy központi földszintes tömblakást megnézek. Elég könnyen megtaláltam és egy nyeszlett alak nyitott ajtót. Kb. így nézett ki:

Na, mondom magamban, fiatal voltam, ez is jól kezdődik. Beinvitált a muki és a szobában, csodás faliperzsák és nippek között feltűnt a ház asszonya. Valami ilyen:

Szép volt ő csak éppen jó barna, büdös, és nem ennyire jólöltözött. Mondhatni pongyolában volt. Egykettő elküldte a kis papucsot sörért, pedig én mondtam, hogy nem iszom. Alighogy kitette a lábát a kis muksó, máris szétnyitotta a köpenyegét és a nyakamba akart borulni. A meglepetéstől szólni sem tudtam, csak hárítottam a lehengerlő stílusát. Adj egy csókot - búgta szexuális hangon és mikor látta a megrökönyödést az arcomon, akkor megkérdezte, hogy hát nem ezért jöttem: és sejtelmesen lekacsintott a lágyan hullámzó domborulataira. Amikor megláttam a házigazdát csendben hálát adtam a Fennvalónak, hogy én nem vagyok olyan széllelbélelt. Most adtam másodszor, ugyanezért. Ha nem bírtam volna vele, simán leteper ez a debellák tonna madonna és megfojt a szerelmével. Mondtam, hogy én a lakást szerettem volna megnézni, de most jut eszembe, hogy mozijegyem van, sietnem kell. Menten az ajtónál termett, és elállta. Hova sietek, kérdezte, hiszen még van félóra a kezdésig? És addig...fuvolázta, majd ismét kacsintott egyet - immár a rettentő koszos ágy felé. Mondom hohó, csakugyan van még félóra, de nekem Bákóba szól a jegyem, ami 60 kilométer, tehát sietnem kell.

Akkor majd mozi után? - kérdezte csalódottan. Igen, persze, feltétlenül, mondtam - és kihasználva a pillanatnyi lankadtságát, kisurrantam és elhajtottam.

A lakás végül Emma néni közvetítésével vásároltatott meg, jó messze a cigánynimfó lakásától. Amikor odaköltöztünk Karácsonykőre, azért rettegtem, hogy nehogy összefussunk az utcán.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aruslaszlo.blog.hu/api/trackback/id/tr154290109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása