A szomszédunkban nem Besenyő Pista bácsi lakott, hanem Bedenek, aki a földmérő hivatalnál dolgozott (OCOT, ha mond ez valakinek valamit, spekulálásra nem adok okot, tehát kataszteri és földmérő hivatal).
A szomszédunkban nem Besenyő Pista bácsi lakott, hanem Bedenek, aki a földmérő hivatalnál dolgozott (OCOT, ha mond ez valakinek valamit, spekulálásra nem adok okot, tehát kataszteri és földmérő hivatal).
Elég az hozzá, hogy mérnöki teendői során hivatalos leveleket is kellett postáznia ide-oda. Amiket volt, hogy otthon írt meg, hisz írógépje is volt, ami nagy csoda, mert abban az időben nem lehetett akárkinek. Minden évben írásmintát kellett leadni a milíciára, hogyha netalán valaki röplapokat kezdeni terjeszteni, könnyebb legyen a lefülelés. Mostmár nagyon szép és új világ van, nem kell írásmintát leadni, írhatsz, amit akarsz és oda, ahova akarod, sőt tüntethetsz nap mint nap, mégsem történik semmi. Ez azt jelenti, hogy nagyon erős a pártunk és kormányunk, és az államfő is, nem félnek a röplapoktól és a tüntetésektől. Sőt, attól sem félnek, hogy útlevelet adjanak bárkinek, mehetsz a szemed világába, ez is a szép új világ vívmánya, bezzeg én 1990-ig nem kaptam útlevelet, pedig de megnéztem volna csehszlovákiát és karlmarxstadtot.
Na egy ilyen levélírás után szólította Pista bá kisfiát, Punika Tódort, hogy adjon fel egy levelet és kérjen recipisát, ami magyarul átvételt igazoló nyugtát jelent, azaz ajánlott levelet kellett feladni. Punika megkérdezte: mit kérjen, recsipi...át? és persze a cs. betűt mondta az sz. helyett. Egész úton ismételgette, jó hangosan, én szégyelltem is mellette menni, így csak nyomonkövettem. A bank sarkánál (akkoriban még csak egy volt, és kész) szembejött Norci. Hova mentek? A postára. Miért? Recsipi...áért. Miééértt??? Recsipi...áért. Norci nagyon ideges lett (amúgy is kis pulykapipi volt) és ráüvöltött: fejezd be kölyök a pi...ázást!!! De Punika csak ismételgette: Recsipi...a, recsipi...a. Norci még tett egy próbálkozást, de amikor látta, hogy nincs kivel, mérgesen elszaladt.
Punika meg a Postán nem járt úgy mint a színész, aki a próbán a "Nem a part felé tartunk Sire" helyett mindig a "Nem part felé szartunk Tőr"-t mondta, viszont a premieren a rendező nagy örömére helyesen adta elő, mire partnere, aki a próbákon végig pontosan replikázott így felelt: "De a part felé szartunk Tőr!
Tehát Punika kért egy recipisát és hazafelé boldogan lobogtatta: recsipi...a!
Még ma is lobogtatná, ha a tűzben el nem égette volna Piroska néni.
