Egyszeris elmentünk a Székhelyi Vendégfogadóba Velencére. Ott volt Erik a titkár, Lóci a kalácsos, Ladislau az elnök, Ló Ránt a bukméker, Laos a király és még sokan mások. A mulatság bizony tartott jó későig és lassan már csak mink maradtunk, az első két úr és csekélységem.
Egyszeris elmentünk a Székhelyi Vendégfogadóba Velencére. Ott volt Erik a titkár, Lóci a kalácsos, Ladislau az elnök, Ló Ránt a bukméker, Laos a király és még sokan mások. A mulatság bizony tartott jó későig és lassan már csak mink maradtunk, az első két úr és csekélységem.
Addig s addig, hogy Lóci megaludt. Ekkor monda Erik a titkár, aki nem szakállam, hogy vegyük el Lóci maroknyi székely telefonhírmondóját és hillérkedjünk vele. Igenám, de az kikapcsolt állapotában volt készenlét. Bekapcsoltuk, de kérte a gazda személyes azonosítászati kódozatját. Mire megtorpantunk volna, mondja Érik, hogy minden hülye a születési dátumát adja meg pinkójának. Na be is ütöttük a 6 számjegyet és csakugyan az volt a pinkó. Neked is az a pinkód? Akkor...
Na mondom magamban s aztán a titkár úrnak is, hogy küldözgessünk rövid sms-eket. Gyorsan be is írtunk egyet, de ez a Lóci addig még nem praktizálta az üzenetküldést, hanem csak a fogadást, olyannyira, hogy még a köz pont száma sem volt megadva. Mi Dialogosok voltunk, ami addigra már Orange lett, de Lóci még Connekszes, ami még nem volt Voda phone. Egy kedves pincértől megtudtuk a számot, beírtuk és máris ment a betyárkodás.
Először is az asszonykának írtunk, hogy készülve várja az urát, mert igen merev. Mármint nyakban, de azt nem tettük hozzá. Írtunk Sas úrnak, hogy másnap tízre feltétlen jelenjen meg a Gyárban, mert az Elnök úr munkazüllésen látni akarja őtet a legújabb terveivel együtt. Írtunk Kucsera úrnak, aki soffér volt, hogy másnap reggel vigye Tzigány Józsi urat két társával keresztül a határvidéken át, Viharkeresztszemesre. Írtunk Tzigány úrnak, hogy másnap reggel legyen a gyárban, mert két társával együtt kell menjen külsőfődre konferentziázni, és Kucsera úr lesz a gépkotsivezető. Írtunk Kerékes Kötő Józsi úrnak, hogy másnap jelentse, miért is nem evett részt a munkavatsorkán. A titkári néniknek üzentünk, hogy másnap korábban kell a munkát felvételezni. Stb. Valami harminc darab kis üzenetet küldözgettünk szét, aztán hazamentünk, minekutána Lóci urat felköltöttük és hazaszállíttattuk.
Másnap nagy galiba és ribillió volt a gyárban. Szegény bakter nem értette, hogy miért jön annyi ember és mindenki olyan korán? Tzigány úr még éjjel elolvasta az üzenetet és álmos szemével a két társa helyett az látta, hogy két táska, meg is jelent két nagy kofferrel. Kucsera úr igen ideges volt, hogy indulni kell, és hol a másik két ember? Sas úr bátorkodta felhívni Lóci urat, hogy nem hiányozhat-e aznap, mert egy csifaron betonyt kell szétterítsenek a páróhián. Lóci úr addigra már nagyon ideges volt, mert hajnalok hajnala óta már vagy tízen is érdeklődtek nála, hogy vajon miért is van az aznapi szigorított munkanap? Kucsera urat konkrétan a francba is elküldte, amikor az afelől érdeklődött, hogy ki lesz a Tzigány úr két társa...
Furcsamód senkinek nem lett gyanús, hogy miért van az, hogy Lóci úr, aki addig soha nem írt sms-t, miért kezd írkálni éjjel két órakor. Lois úr, akinek fel kellett volna hívnia Ladislau urat egy könyvbemutató kapcsán, csak azért nem telefonált, mert már az smsünk megérkezése előtt felhívta. Ő valószínűleg dícsérte magát, hogy milyen előrelátó volt. A többiek meg szidtak, Lóci meg bosszút forralt.
Aki meg még most is gondolkodik, hogy ki az az M.L. a címben, annak elárulom a cím így hangzik: emeltdíjas sms. :)
