Vidám hétköznap

Kávécska

Mivel lassan egy hónapja nem írtam. Jelentem tábor volt, sok viszontagsággal, nem is egy. Aztán szalmaözvegy voltam egy hétig. Meg a válság. Az alkotói. Na ne nézzenek nagyképűnek, de nekem a melegben nem forog úgy az agyam, mint télen. Gyergyóban születtem, ott is nőttem fel, a 23 fok az már nekem kánikula. S most mennyi van? 35. S még a szoba 27 fokos relatív "hűvösében" eltengetem napjaimat, de kétszer is kellett temetni augusztus folyamán. Még jó, hogy a temetőkápolna tornáca alatt mindig fúj egy kis szellő. Elviszi a könyvjelzőmet meg a kellemetlen szagokat.

Mivel lassan egy hónapja nem írtam. Jelentem tábor volt, sok viszontagsággal, nem is egy. Aztán szalmaözvegy voltam egy hétig. Meg a válság. Az alkotói. Na

Köszönöm a visszajelzéseket kedves barátim, biztassatok csak, mert akkor írok. Nos, az utóbbi időben ilyen-olyan táborok, meg strandi elfoglaltság miatt nem írtam. Szóval jegyzetelnem kell a tamponyokról. Igen. A hosszantartó, száraz érzést biztosító, anatómiailag tesztelt, bordás vattadugókról.

Képzeljünk el egy irodát, ahol mondjuk egy fakitermelő cég főnöke dolgozgat. Bejön egy kliens és megegyeznek mondjuk 500 lej értékű faanyag leszállításáról. A vevő boldog, mert szinte féláron kapta meg a fűrészárut. A bognyesők vezetője is boldog, mert végre eladott valamit ebben a válságos üdőszakban.

Tetszik ez a téma. Folytatom. De előtte egy kis intermezzo. Levelet kaptam egy strandon szállástigénylő hapektől. Idézem az egyik kérdését: "A hét valamelyik napján a bazint le szokták engedni?" Most mit válaszoljak neki? Írjam meg, hogy a hét semelyik napján nem engedjük le a bazint? Ugyanis nem felfújhatós, hanem betonyból készült fajta. Vagy a vízre gondolt? Lehet. Akkor mégis írok, hogy azt le szoktuk engedni. A játszótérre. Labdázni. :)

Na a 24 és 48 órán át ható dezodor után itt a legújabb. A 72 órás! Szuper. Nem kell mosdani, csak hetente kétszer előkapom a sziszegős szappant, aztán leflittezem a hónaljkutyát. Már várom a 168 órás verziót. Nemsoká megjelenik az, amit csak havonta muszáj elővenni. Azután már csak évente egyszer, mondjuk a születésnapunkon kell izzadásgátlót használni.

Ippon eset meg a következő kedves történet. A kolléga elmegy prédikálni egy vasárnap, feleségestől, aki szintén lelkipásztor. A délelőtti szolgálat után egy presbiter meghívja őket ebédelni. Az asszonyok tesznek vesznek a konyhában, a férfiak beszélgetnek.

Az atyafi elmondja, hogy van két szép lova, s szántani szokott velük. Szántás közben énekel. Népdalt, zsoltárt, egyházi éneket. Amikor az "Egyetlen forrása minden kegynek" kezdetű éneket énekelte, s eljutott oda, hogy: "...mossál meg s tégy fehérré, miként a hó..." a két ló megállt. "Nye!"-biztatta, elindultak. Énekelt tovább: "Tiszta fehér, miként a hó..." - a pacik megálltak. "Nye!"- nógatta, s nekivágtak. "Mossál meg engem, s leszek fehér, miként a hó!" -s megint lecövekeltek a paripák. "Nyee!!!"- szólt rájuk mostmár mérgesen.

Az ebédet megették, majd jött a délutáni istentisztelet. Az asszony prédikált. Bejelenti a kezdőéneket: énekeljük a 263. számú dícséretet. A kántor elkezdi: "Egyetlen forrása minden kegynek" - a kolléga elkezdi rágcsálni kínjában az ujjait, hisz a mellette üllő presbiter igen kajánul és tudálékos arccal mérte végig. Amikor az énekkel odaértek, hogy: "...mossál meg s tégy fehérré, miként a hó...", a presbiter még könyökkel jól oldalba is vágta a pukkadozó kollégát, miközben teli torokból énekelte: "hóóó!!!" Na ezt már ő sem bírta ki...

Elmúlt héten itt járt nálunk Szabó Sándor egyesült államokbeli püspök. Meglátogatta a strandot, majd másnap vacsorán voltunk együtt egy amerikás magyar, Horváth Alex pincéjénél. Igen kedves, közvetlen ember mind ő, mind kedves felesége Zsóka asszony. Látogatásukhoz kapcsolódik az alábbi sztori:

Utoljára június 18-án volt jó menet a strandunkon. Ülök a gép előtt szebb jövőre várva és eszembejut az ötéves kiskölök, aki 17-én arról regélt Zolinak, hogy másnap jön a barátja, Metál, aki 15 sört is meg tud inni. Idézem: "már várom, hogy jöjjön, de esküszöm vízbefojtom, ha megint részeg lesz..."

Nem kell semmiféle túlfeszültségszűrő áramstabilizátorra gondolni, ami megvédené a kondzsellátort. Elég, ha megjelenik lelki szemeitek előtt egy fehér Dacia Solenza, amiből aktatáskás hölgy és úr száll ki. Zakójuk zsebéből bőrtokos, trikolóros igazolványt csattintanak ki, mint az FBI ügynökök.

metál, vízbefolytás, hol a vízipisztolyom, kiverem a fogad, jaj magának már ki is verték?

metál, vízbefolytás, hol a vízipisztolyom, kiverem a fogad, jaj magának már ki is verték?

metál, vízbefolytás, hol a vízipisztolyom, kiverem a fogad, jaj magának már ki is verték?

metál, vízbefolytás, hol a vízipisztolyom, kiverem a fogad, jaj magának már ki is verték?

metál, vízbefolytás, hol a vízipisztolyom, kiverem a fogad, jaj magának már ki is verték?

Két helyen is van vendéglátóipari egység a strandon, az egyiknél italt és rágcsálnivalókat meg fagyit lehet vásárolni, a másiknál meg csak ennivalót. Az egyszerűség és a higiénia kedvéért fizetni az italos ablaknál lehet, hogy a szakács ne kelljen a koszos pénzeket fogdossa. Persze a falatozónál az étlap aljára föltüntettük: fizetni a bejárat melletti büfénél lehet.

A tegnap ott fontoskodtam a strandon és hallom, hogy az egyik gyerek a medencében kérdezi az édesanyját: de ki is az, akinek "Békesség Istentől"-t kell köszönni? Mire választ kaphatott volna, mondom neki: Én vagyok az. Erre ő: "Békesség Istentől!". Mire én: "Békesség Istentől!"

Biztosan láttatok robogó vonatot, robogó vonatnak mozdonyán csillagot... Na nem ezt a szép és kedves versikét akarom elmondani, hanem megkérdezni, hogy biztosan láttatok robogó autót, robogó autó ülésén huzatot? Hm? Na nem plüssöt és textilt, meg bőrt, hanem nylonfóliát, amit még a gyárban tesznek rá. Aztán az úri sofőr meg nem szedi le, mert olyan sikkes...

Recipisa hunika tódorral

Kisöcsém még ifijú gyermek lehetett, hisz az ő öccse sem volt nagyfiú, amikor elmentünk öten a karácsonykői állatkertbe. Nem kellett belépnünk, hisz átlátszó volt a kerítés, és az a pár rühes farkas, veszett róka, bamba őz és izzadt mókus remekül látszott kívülről is. Hazafelé indultunk a kiadós séta után.

Kedves gyerekek!

Ha jösztök a strandra hozzátok az Ifonotokat (Iphonotokat), meg Sámszung Omnijátokat, mert megyen a net a kertben lennt, s a faházban fennt. Most kedves távollakó gyerekeinknek, fényképeket is teszek fel.

Székelyföldön nőttem fel, ott az a szokás, hogy a pohárban levő borra nem töltenek rá, mert "nyekegős lesz a gyerek", ki kell inni fenékig, s ebből látja a gazda, hogy ízlik a vendégnek a nedű és töltheti újra a poharat - tele természetesen, mert félpohár nincs, ahogy félember sincs.

"Jaj, meg fogok halni!!!" Miért? - kérdi anya éjjel. "Mert fáj a vállam, biztosan meg fogok halni."

"Anya, ha nem adsz joghurtot, akkor meghalok, és nem lesz többé kisbabád".

"Apa lelkész, és prédikálni szokott a templomban." Miről? - kérdi anya. "A csirkeinvázióról."

"Jaj, meg fogok halni!!!" Miért?- kérdi anya éjjel. "Mert fáj a vállam, biztosan meg fogok halni."

"Anya, ha nem adsz joghurtot, akkor meghalok, és nem lesz többé kisbabád".

"Apa lelkész, és prédikálni szokott a templomban." Miről