Vidám hétköznap

Rókicáról jut eszembe, hogy rományul tanultak földrajzot némely csemeték és a tanár beszélt a "roca mama" (anyakőzet) fogalomról. Errefel az egyik megkérdezte: milyen róka mamáról beszél? Nade nem erről akarok írni, hanem egy egyetemi buliról, ami kb. 2003-ban esett meg.

Sanyi bácsi szereti a macskáját. Szép, veres és hosszú, lombos farka van nekije, a nevét kitalálhattátok. Őkelme minden héten kap friss májat. Meg húst, halat és tejecskét.

Az úgy volt, hogy gyerekkorunkban nem volt Milka csoki, meg Joe nápolyszelet, örültünk, ha néhanap leesett egy kis Tibi vagy Afrikána csoki, jó békebeli ízük volt. Liszt nem volt, cukor se csak jegyre, így anyuka ritkán sütött répás kalácsot. Ott volt helyette a tzukrászda, több is (Köpi-cuki, Fenyő, Sarki), benne jóféle laboros sütikékkel, szukkokal, húzós-fagyival.

Az elmúlt héten valaki tett egy hányást a szememre, hogy mi ez a lustaság, miért nem írok? Jelentem Húsvét volt, aztán kétnapos országos lelkészértekezlet Váradon, majd strandnyitás, ami sok futkorászással jár. Annyi haszna volt az értekezletnek, hogy sok jó sztori eszembejutott.

Az elmúlt héten valaki tett egy hányást a szememre, hogy mi ez a lustaság, miért nem írok? Jelentem Húsvét volt, aztán országos lelkészértekezlet Váradon, majd strandnyitás, ami sok futkorászással jár. Annyi has

A svéd ortodoksz egyházban dívik az a köszönési forma húsvéttól pünkösdig, hogy: Hristos a inviat! (Krisztus feltámadott). Erre azt a helyes választ kell adni, hogy: Adévörát káünviat! (Valóban feltámadt).

A kerettörténet: Tőkés énekelni tanítja a romagyerekeket, akiknek pománát vitt Húsvétra.

Bővebben lásd itt: http://www.erdon.ro/husveti-ajandekosztas-a-romatelepen/news-20110422-02240051

Ezt írtam hirtelen a facebookra, amikor feltette a fenti képet az újságíró:

A tegnap a lábadozó esperesünket helyettesítettem egy temetési szolgálaton Szentjobbon. A gondnok szépen kikísért a temetőbe, majd szépen elprédikáltam (nem prédáltam, mint egyesek) az elhunytat. Hat öregmama segített énekelni.

Túró T. Tiborc a temesvári tudományegyetem taláros tagja talán.

Bocs fiúk és lányok, de ennél jobbat ma este én sem tudtam volna írni. Olvassátok szeretettel Tóbiás írását:









Hétfőn beteget látogattam, kedden megyei közgyűlés volt, szerda-péntek között Nagyváradon voltam egy szemináriumon, ahol többek között egy Rönó Ki jó autómobilt vásároltam a születésnapomra a feleségemnek. A tegnap legénybúcsún voltam Székelyhídon egy borpincében, ma meg Zsolt-napozni megyek (ámbár borús az ég). De nem felejtkeztem el rólatok, kedves olvasóim. Lesz még mese. Talán már holnap. Addig is minden jót!

Hétfőn beteget látogattam, kedden megyei közgyűlés volt, szerda-péntek között Nagyváradon voltam egy szemináriumon, ahol többek között egy Rönó Ki jó autómobilt vásároltam

2005 nyarán három napot Berekfürdőn töltöttem el egy vidám társasággal. Volt ott gardenparty, meg zenés-nótás halvacsora, fürdőzés és lángosevés.

1995-2000 között gyakran jártam Kolozsvárra a moldvai szórványok ügyét intézni. Az első két évben még az elődöktől örökölt piros 1310-es Dácsiával, ami fiatal kora ellenére rettenetes állapotban volt. Hárman tanultak rajta vezetni, "sok balesetben sokat szenvedett", de elvitt A-ból B-be mégha sokszor le is rohadt útközben.

Kell hozzá először is pénz. Sok-sok pénz. Ez adott volt. Mint a filmeken, aktatáskában ott sorakoztak a bankókötegek. Száznegyvenmillió. Még ma is sok, nemhogy 1997-ben. Nos neki is álltam az apróhirdetéseket bújni. Központi és legalább háromszobás lakás kellett Karácsonykőn.

Volt a gyergyói kórházban egy gondnok, akinek hibádzott az egyik kereke. Attól függetlenül, hogy flúgos volt, megbízható munkaerőnek tartották. Az egyik fő feladata az elhalálozottak elszállítása volt. Ha szólt a főorvos, Lénárd pattant a kis négykerekű szekerével és már nyalábolta is fel a delikvenst.

Több menet is volt a nagy vízparti városba. Először Berciékkel, még nagyon régen. Nagy Endre galaci kollega szerzett szálláshelyet nékünk egy kedves magyar családnál, ahol csak a második generácijós férj volt román. Két pici szobában laktunk haton.

Amint azt már említettem 2005-ben megismerkedtem Sri-Lanka budapesti konzuljával, aki megígérte, hogy a besegít egy jótékonysági est megszervezésébe. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ő volt a fővédnök, a főelőadó és a főszakács egyszemélyben. Íme a meghívó szövege, ugyanis én a főszervező voltam:

Semmiképpen ne tessenek egy sertés kicsinyére gondolni, a cím egy élő emberi lényre utal. Már a teológián megismerkedtünk Malaccal, picit idősebb volt mint mi, tehát semmi Malacka, meg Micimackó, ő csak simán Malac volt. Már teológusként kint szolgált egy mezőségi gyülekezetben.

2007-ben elterveztük, hogy Sáska barátunknak meglepetéspartit szervezünk a születésnapjára. A közös havereket meghívtuk, a helyszín adott volt, így kis nílusmenti székely barátommal, Csajkovszki Dáfiddal, aki Budapöstyénből emigrált Nagyváradra elmentünk a Bádoghajó nevű körözsparti korcsomába.